Századok – 1870

Pauler Gyula: Thaly Kálmán „Nagy-Szombati és Győrvári Harcz” czímű művének ismertetése 245

256 KÖNYVISMERTETÉSEK BÍRÁLAT OK. esztelen eljárása adta azt ismét kezébe. Ellenben a II. Rákóczi Ferencz féle forradalmat maga a nép kezdé, és programmját nem egyes úri összejöveteleken, hanem ország-, hogy ne mondjam: nemzetgyűléseken állapíták meg. 1670—1703-ig a dynasták vagy elvesztek a szabadságért, vagy elárulták azt. Helyükbe a középosztály, a vármegyei nemesség lépett. A nemzet súlypontja lejebb szállott, de annál szilárdabbá lett alapja. A korábbi időszakhoz képest szinte democrata szellemmel találkozunk, és maga a szatmári béke : kibékülése a tömegnek, a vezérek, a legnagyobb dynasta : Rákóczi nélkül is, már elég bizonyítéka annak, mennyire emancipálta volt magát a nemzeti közszellem a főurak befolyása alól. Hogy e szellem, mely csak üdvös lehetett volna szabadságunkra nézve, mikép zsibbadt el ismét : azt vizsgálni nem tartozik ide ; de a Mária-Terézia korabeli elfajulás ép oly kevéssé csökkentheti a Rákóczi-kornak méltánylását, mint nem lehet hibául felróni 1790-nek, hogy utána a nemzet 1823-ig ismét álomba merült. E nevezetes kornak szentelte ThalyKálmán már több év óta munkásságát, s habár eddig közzétett tanulmányai, a menynyire emlékszünk, tüzetesen nem is terjeszkedtek ki kedvencz korának politikai és socialis viszonyaira, hanem — az akkori mtiiparról és kereskedésről tartott felolvasását kivéve — a biographia és hadtörténet szűkebb keretén belül maradtak : mégis, mindegyik dolgozatában becses adalékokat nyújtott ama nevezetes 8 évnek legkülönfélébb mozzanataihoz. Ez áll — különösen müveltségtörténeti szempontból — jelen müvéről is, habár az csak harcztani epizód akar lenni, és a nagy-szombati csatát, annak előzményeit — Érsek-Újvár megvételétől kezdve — és következményeit, Bazinnak és Szent-Györgynek a kuruczok által történt visszafoglalásáig és Heister visszahívatásáig, tehát 1705-nek april haváig, irja le. Mondanunk is fölösleges, hogy szerző minden fölkutatható adatot hangyaszorgalommal összehordott, — tömérdek érdekes részlettel ismertet meg, s hozzátehetjük még, hogy az előadás müvészeteben, első müve, „Bottyán élete" óta feltünőleg haladott. S ámbátor azon hibákat, melyeket Gyulai Pálnak Bottyánról irt — közbenvetőleg legyen mondva, — mutatis mutandis, majdnem összes történeti irodalmunknak szóló kemény,