Századok – 1870

Pauler Gyula: Gyöngyösi István életéhez 127

TÁRCZA. 137 alkotmányos államjogra, a politikai, nemzetgazdászati, ipar, kereskedelmi, s általán közműveltségi fejleményekre, és a magyar constitutionalismus, mint a polgárosítandó végvidék jövőjének biztosítéka." Ezen munka szerzője Orthmayr Tivadar, csanádegyházmegyei áldozár. A munka 8—10, nagy 8-adrétíí ívet teend, s ára, mely csak a könyv átvételekor lesz pósta-utánvét mellett lefizetendő, 1 frt o. é. Az aláírási ívek f. é. martius hó közepéig a szerzőhöz, Bánság-Fehértemplomba küldendők. Részünkről e munka megjelenését őszinte örömmel üdvözöljük; részint azért, mert hasonló tárgyú munkára szükségünk van, részint, mert szerző alapos tanulmányairól és irodalmi készültségéről tapasztalásaink vannak, és mi tőle a legjobbat várjuk. Sok évi tartózkodása a katonai végvidéken különben is képesíti őt, hogy az irott forrásokon kívül, az élet közvetlen tapasztalataiból is merítsen. P. — Az 1705-iki s-zécséuyi magyar országos szövetséglevél egyik eredeti példánya a m. tud. Akadémia birtokába került. A febr. 21-iki ülésen adta által Lónyay Menyhért másodelnök úr ő exclja, mint a hazai történelmünk és régészetünk iránt oly melegen érdeklődő kitűnő lengyel hazafi, herczeg Czartorieky ajándokát. A hg, ki tavaly ezer frtos pályadíjat tűzött ki a magyar historicusoknak, íme, az idén Párisban egy ó könyvárustól mesés, drága áron megszerzé a Rákóczi-féle szabadságliarcz egyik, kivált authographiai tekintetben legnevezetesebb eredeti, ünnepélyes kiállítású okmányát, hogy véle a magyar nemzetet megajándékozza. Ez okmányt már az 50-es években ismerték, de túldrágára szabott ára miatt meg nem szerezhették az akkori bujdosó magyarok — Párisban. Azért mondók pedig kivált authographiailag nevezetesnek, mert tartalma régóta ismeretes, még maga Rákóczi kinyomatta volt. Érdekesek ez okmányon a méltóságok szerint (Rákóczi, Bercsényi, Forgách Simon, Eszterházy Antal, Barkóczy Ferencz, Károlyi Sándor, Telekessy egri püspök stb., stb.) következő sajátkezű aláírások és pecsétek, bár ez utóbbiak közül már igen számos — kivált a vármegyék és kir. városok nagy ostyapeesétei — letöredezett. Különben, az erős pergamenre díszesen irt okmány teljesen ép állapotban van. Mi azt hiszszük : ez a Bercsényi eredeti példánya volt, a kinek fia, gr. Bercsényi László, franczia maréchal, útján kerülhetett Francziaországba, illetőleg a kurucz Miklós unokája: gr. Bercsényi Antal halála után párisi antiquariusi kézre. Hála a nagylelkű lengyel főúr liberalitásának, hogy azt