Századok – 1870

Pauler Gyula: Gyöngyösi István életéhez 127

TÁRCZA. 131 ő lett volna a legilletékesebb bíráló. Ellenben Sz. F. úrnak semmi tanulmányát nem ismerjük a Tisza-táji alföldség tüzetes történetéről. Hornyikra nézve e millőztetés mindenesetre bántó lehetne, ha nálunk majd mindenben így nem szoknának eljárni ! — Czímerészet. A „Budapesti Közlöny" irja február 4-iki számában, hogy Pesten a nemzeti szálloda előtt egy országczímeres zászló lengedez, melynek czímerében Rómer Flóris és b. Nyáry Albert hibát találhatnának. Ez illetékes heraldicusok azt izenik ezennel általunk az aggódó „ Közlöny "-nek, hogy látták ama zászlót, de annak czímerében csak ugyanazon hibát lelték, mely a „Budapesti Közlöny" homlokán megjelenő'országczímerben szemlélhető, t. i. hogy legfelső pólyája veresszín helyett ezüsttel kezdődik. Tessék azért előbb csak saját ajtaja előtt söpörni ! — A „Budapesti Közlöny" pokróczgyára nagy hűhóval folyton működik ; mult füzetünkben megjelent rövidke reflexióinkra ismét három hosszú hasábnyi szövevényt szőtt össze ellenünk, szokása szerint a durvaság, ráfogás, koholmány, személyes gyűlölet, szenvedély és ama nagy magahittség vastag szálaiból, mely öt különösen jellemzi. Salamon hűséges Sancho íPanzájának : Szilágyi Sándornak — a ki magát szeretné bálványoztatni, s mástól csúf kajánsággal a legcsekélyebb érdemet is elvitatná — még az is fáj, ő még abban is megbotránkozik, hogy mi múlt füzetünkben a boldogúlt Szalay Lászlóról kegyelettel emlékeztünk meg, s különös tisztelőinek vallottuk magunkat. ítéljen ily tényről a közönség ! De az viszont igen roszúl esik neki — mert afamiliába vág — hogy az ő kedves papája dogmaticus szőrszálhasogatásainak az Akadémia elé hurczolása ellen, a szabad kritika jogával élve, nem-tetszésünket bátorkodtunk nyilvánítani. A mit mondtunk : a mellett most is állunk ; tovább pedig ezen processusba, hol fiú küzd az apa mellett, családi jellegénél fogva, nem elegyedünk. Csupán azon ráfogóst utasítjuk vissza, mintha mi helytelenül irtuk volna, hogy Szilágyi Ferencz úr akadémiai fölolvasásának tárgya M á r i a-T e r é z i a idejéből való, holott az a „B. P. Ii." szerint II. József uralkodása alatti. — Épen nem volna ugyan csoda, ha a Szilágyiak habaró előadását а я ember félreértené : de mi nemcsak a jól megfigyelt elődásból, hanem Sz. F. úr értekezésének némely lapokban megjelent bő kivonataiból is világosan meggyőződtünk, hogy az értekezés tárgya, igenis, a mint mondtuk, Mária-Terézia idejéből való; leglényegesebb okmányai 1778., 1779. és 17 80-ban — tehát