Századok – 1870

Pauler Gyula: Gyöngyösi István életéhez 127

130 TÁRCZA. második kötete, vagyis okmány táras része is megjelent, s 309 lapon az 1067 ik évtől a jelen század elejéig kelt nevezetesb okleveleket tartalmaz Békés vármegye történetére. Ezek közül a legtöbb — az egésznek legalább kétharmada — a gr. Károlyi-nemzetség levéltárából van mi rítve, s itt jelenik meg először, tehát hazai Diplomatariumunkat gazdagítja. Szerző, egykor általunk figyelmessé tétetve a gr. Károlyiak archívumának az alföldi vármegyéket illetőleg nevezetes gazdagságára : gr. Károlyi György koronaőr ő exeja kegyes engedélyét kikérvén, huzamos ideig búvárkodott ottan ; s íme ernyedetlen szorgalmának szép eredménye ! Más okmányokat viszont a budai kamarai levéltár Anspachból hazakerült okmányaiból — melyeket hajdan Brandenburgi György gróf vitt ki volt Békésből külföldre, — ismét másokat, mint szo« rosan tárgyához tartozókat, már kiadott okmánytárakból összegyűjtve közöl ; némelyeket viszont a gyula-fehérvári káptalanból, családi és magánlevéltárakból, végre az 1717. óta valókat maga a hosszas pusztulása után romjaiból kiemelkedő Békés vármegye és ennek egyes községei levéltáraiból. Szóval H a á n e méhszorgalommal egybegyűjtött okmánytárral müvének becsét — bátran mondhatjuk — nemcsak jelentékenyen emelé, sőt megkétszerezte. A kötet, igen helyesen, latin czímlappal és előszóval is bír, tekintettel a külföldi olvasókra, kik többnyire latin szövegű okmányokból álló régibbkori Diplomatariumainkat szintén érdekkel forgathatják. Óhajtjuk, hogy H a á n Lajosnak — ki a dorpati tudós társaságnak tagja — jelen becses kiadványa necsak a hon határain belől, de a művelődésünk iránt érdeklődni kezdő külföld történetkedvelői által is ismertessék. — Szeged inonograplliája. Szeged város több lelkes lakója, mint annak idejében említettük volt, 1000 frt. pályadíjt tűzött ki e város történetének megírására. A határidő m. é. december hó 31-kével lejárván, csak egy pályamű érkezett be. A díjkitűzők összeültek, s igen helyesen, elhatározák, hogy ha ez megfelel az igényeknek : bár pályatárs nélkül áll is, meg fogja kapni a jutalmat. Bírálókűl Horváth Mihály, Salamon Ferencz, és Szilágyi Ferencz urak kérettek föl. A mi a két elsőt illeti, szerencsés és tapintatos választásnak tartjuk ; de, hogy miért hagyták ki a bíráló bizottságból épen a Tisza-Dunaköz specialis történészét: Kecskemét városa pályakoszorús monographusát, Hornyik János akad. tagot ? azt teljességgel nem értjük ; holott Szeged történetére nézve, mint azon ország-rész viszontagságainak legrészletesebb ismerője, épen