Századok – 1870

Pauler Gyula: Gyöngyösi István életéhez 127

128 TÁRCZA. veled. Datum Posonij 28. X-bris 1668. Aszonyod G. Anna Mária Széchy m. k." — Sajátkezű aláírás, míg a levél többi része idegen kéz iráea. Meg kell jegyeznünk, hogy Gyöngyöei 1668-ban nemcsak tudta Széchy Máriának összeköttetését Wojenszky Szaniszló krakkai kanonokkal, a ki által a lengyeleket a magyar ügynek megnyerni remélte : hanem maga is követségben járt Lengyelországban, bár nem politikai missióval, hanem a Wesselényi-család peres jószágai tárgyában. Úgy látszik tehát, hogy a babaluskai adományozás ebbeli szolgálatai, és nem a „Murányi Vénus "-ért történt, mert tudjuk, hogy e hires munka már 1664-ben napvilágot látott. Megerősíti még e gyanítást azon körülmény is, hogy Széchy Mária 1668. végén, hitelezői által szorongattatván, s értesülvén, hogy az udvar, összeesküvéséről már tudomással bír : lelkileg-testileg betegen, azért ment Pozsonyba, hogy jó eleve bevallván bűnét, kegyelmet nyerjen ; nem igen valószinü tehát, hogy oly kedélyállapotban, már több éves költői érdemek jutalmazására gondolt volna, de igenis érdekében állott híveit, kik lépéseit — mint Gyöngyösi, legalább részben tudták — jótéteményekkel magához csatolni, lekötelezni. PAULEE GYULA. — Államlevéltíír. A magyar államlevéltár valósulásának ügye, ha lassan is, de tényleg halad. Lónyay pénzügyminister úr ő nmlga kijelenté a képviselőház január 21-iki ülésén, Várady Gábor interpellatiójára, hogy a budai országház és a helyőrségi templom között még az őszszel megkezdett építés a fölállítandó államlevéltár számára történik ; boltozatos, tűzmentes, tágas termek fognak ezen új épületben rakatni, s oly kiterjedésben, hogy e helyiségekben alkalmasan egyesíteni lehessen : 1) a volt kir. kamarai roppant archívum históriai részét ; 2) a mostani úgynevezett országos levéltárat ; 3) a néhai magyar ; 4) a néhai erdélyi udv. cancellária jelenleg Bécsben, és 5) a néhai erdélyi főkormányszék jelenleg Kolozsvártt őrzött levéltárát. — Örömmel registráljuk e kormányi kijelentést, mely ünnepélyesen, ministeri székből, a nemzet gyűlése előtt történvén, valósulásán többé kétkednünk legkevésbé sem lehet. Valóban, az 1867-ben a Fölség és a nemzet bizalma által a kormányzói fényes polezra hivatott vezérférfiak, országunk magasb fokú művelődésére, a hazaijtudományosság kifejtésére magoknak szebb emléket alig emelhetnének, mint ha Magyarországnak, Európa e legrégibb államának, egy nagyszerű, a nemzet