Századok – 1870

Szabó Károly: Jelentések a Magyar Történelmi Társulat kolozsvári állandó bizottságának üléseiről - 119

122 TÁRCZA. arezképe. A codexek egyikén még fennmaradt zománczozott ezüst-kapocs azonban valóban ékes ötvös-mü. És így, bár e négy codex hazakerülésének is örvendhetünk: ezzel még koránt sincs befejezve a Corvina ügye, söt az Akadémiának most még inkább kötelességévé vált tovább folytatni a szerencsésen megindult müvet. Többen szólaltak föl a gyűlésen ez ügyben, kik közül, mint legkimerítőbbet, kiemeljük Ipolyi Arnoldot, a ki hosszabb előadásában Henszlmann és id. Kubínyi Ferencz társaságában tett sztambuli utjának ide vágó tapasztalatait részletesen ismertette ; megtanultuk ezekből, hogy az ó serail egy rejtélyes szobájában — melybe nevezett tudósaink soha be nem juthattak, de a melyből hoztak ki eléjök mintegy 80 codexet — még tán több száz Corvín-eodex lehet. Ipolyin kívül Rómer, Toldy, Mátray, Henszlmann mind újabb lépések tétele mellett szóltak, Thaly pedig emlékezteié az Akadémiát az 1867-iki szultáni engedélyre, mely még most is fennáll, s melylyel most, a kapott ajándékot megköszönvén, legalkalmasabban lehetne élni, — A tárgy mint összes ülést illető, január 31-ikére halasztatott. A január 31-ki ülésen, mely a Il-ik osztálycsoporté s egyszersmind összes ülés volt: Horváth Mihály, ezen osztálycsoport elnöke, foglalá el székét, — önszemélyére nézve ép oly szerén yj mint különben emelkedett szellemű, az osztálycsoport teendőit körvonalozó és a tagokat kettőztetett munkásságra buzdító beszéddel. Hogy a munkásságban másoknak példát mutasson : mindjárt a fölolvasó asztalhoz ült, s az elnöklést b. Eötvösnek átadva, terjedelmes értekezést olvasott föl „A magyar egyház függetlenségéről," Szent-István korában. A nagy tanulmánynyal, különösen a legújabb német kútfők beható kritikai ismeretével s Horváthunk szokott, egyszerű, világos, s épen ezért oly vonzó modorában irt mű, töredékét képezi szerző magyar egyháztörténetének, melyből legelső füzetünkben nekünk is volt szerencsénk egy épen Asztrik érsekről szóló nagybecsű részletet közölnünk. Értekező több oldalú érvekkel bizonyítja be, különösen Grfrörer azon állításának alaptalanságát, mintha a magyar egyház azért, mert Asztrik esztergomi érsek a frankfurti zsinaton meg jelent s ennek végzéseit aláirta : a német egyháztól függött volna. Ugyanott jelen voltak több francziaországi és burgundi püspökök is, a végzéseket szintén aláírták ; de azért Gfrörernek nem jut eszébe sem a franczia, sem a burgundi, csupán a magyar egyház önállóságát ostromolni. — Horváthot másfél óráig tartott, de szónoki élénkségé-