Századok – 1869
Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 85
89 testansoknak elvett templomukat, ha nem akar magára végpusztulást vonni. Az özvegyet megrémítette volt a felkelés, és már az első zajra Bécsbe készült, és'csak a szerte széjjel barangoló magyarság miatt nem mert eddig a várból kimozdulni : de most megemberelvén magát, tagadólag válaszolt, és Balkó nem volt képes fenyegetéseinek nyomatékot kölcsönözni1 ). Ugyan e tájban a Drugethek ősi fészke Homonna, a szomszéd Zemplénben, szilaj jeleneteknek volt tanúja. A Drugethek itt visszatérve a katholicismusra, minorita kolostort alapítottak melyből a barátok, azonnal a felkelés kitörésére Szinnára menekültek. Oct. 3-án Szent Ferencz védszentjük nevenapját meg-Ulendők, visszatértek a kolostorba. Éjjel egy csapat felkelő a mezővárosba jött, és a kastélyra, a barátokra iitött. A bősz zajra felriadt páterek futottak, a merre tudtak. Kristóf páter a sövényen akart átugorni, midőn ellenséges lovasok elfogták. Szokol Péter vicarius a jégverembe bújt, de megtalálták. E kettőn liüté boszúját a vadcsapat s őket sok verés s bántalmazás után, véresen, sárosan, megkötözve Nagy-Mihályra hurczolá. A mi szentelt tárgyat találtak náluk, maguk közt feloszták. A misekelyh ékből ittak; a szentelt olajat puskákra kenték, s a hosszú fehér mise-ingeket asszonyoknak adták ruhára. Mind a mellett nem voltak oly kegyetlenek, mint Ibrányi emberei. Néhány nap múlva 18. tallérért kiadták foglyaikat Barkóczy Sándor katholicus úrnak, s a két barát, teljes épségben tért vissza ismét Homonnára. III. Ezalatt a főseregnél látszólag igen jól mentek a dolgok, de valójában oly fejlődést vettek, mely minden sikert valószínűtlenné tett. A felkelők száma ugyan naponként növekedett: de nem volt kéz, mely a féktelen tömegeket egy czélra tudta volna vezérleni. A bujdosók közül mindegyik haza, megyéjébe vágyott2 ). A fegyveres népségnek legkisebb része csatlakozott ') V. ö. Főkép Horváth Mihály vallomásait. Egyébiránt Ungban különös figyelemmel inquirálták 1673-ban a lázadókat, mint a nyomozási iratok a kam. levéltárban tanúsítják. 2) Szirmay András a múzeumban levő kézírati müvében, kora Századok. 7
