Századok – 1869

Botka Tivadar: Leszenyei Nagy Ferencz és a tállyai tartománygyűlés 73

77 őrzött okmányok képesek ezen hézagot betölteni. Kérdés volt tehát Bécsben : ki vigye meg Rákóczihoz és Felső-Magyarország fegyverben álló rendeihez Zrínyi békéltelő levelét, ki ajánlja szóval, tanácscsal annak elfogadását, s mikep biztosíttassék a kitűzött alattomos czél ? Ezek elérése végett más hálót vetettek ki a bécsi tanácsosok, és sikert arattak. Valóban, nagyon könynyen jutottak hozzá. Ugyanis apr. 22. kelet alatt amnistia hirdettetett ki a vármegyékben mindazoknak, kik a fegyvert leteszik és a fölkclőkkcl többé nem tartanak. Zrínyi levelének felhasználásával pedig a magyarul tudó gr. Rottal bízatott meg, mint a kit még minden idegenek közt legjobban tűrtek a magyarok. Rottal azonban a fegyverben állók közé menni nem mervén: Leszenyeitszólitá fel e missió elfogadására, kit már az eperjesi gyűléskor is üze netvivöül alkalmazott vala. Leszenyei, ki akkor a lipcsei várban az amnistia szárnyai alatt időzött, elt'ogadá e nehéz küldetést. Márapril 27 én Szerencs várában Rákóczi vendége volt, kinek is Zrínyi levelét megadá. Ott talált némely „tekintetes és főrendeket is," mint magát kifejezi. Két napig tartottak itt a levél fölötti tanácskozások, melyek eredményét Leszenyei azonnal (april 29-én) megirá Rottalnak, mégpedig ugyanazon egy nap két jelentést küldve: rövidebbet és hosszabbat, de a melyek lényegben nem különböznek. Az utóbbinak tulajdon szövegét leírom, minthogy az akkori eseményekre nagy világosságot derít. „Ide érkezvén ma harmad napja — irja Leszenyei — az mint Isten tudom adta, igyekeztem biven secundálni méltóságos bán uram ő nagysága intentióit; de az méltóságos fejedelem (kinek egyébiránt experiáltam fiúi devotióját az apjához) dependenter lévén az iránt az nemes vármegyéktől, s azoknak hire nélkül nem resolválhatván hirtelen magát : relegált ad 1-arn Maji Tálvára, az hova concurráluak az statusok közöl számossan ; mely terminust, kinek is már csak két nap az köze, meg kell várnom, s azontúl térek vissza, Bécsbe sem szánván fáradságomat az relatióval, lia azalatt vehetem válaszát nagyságodnak Lipcséről irott levelemre. Ugyan az fejedelem s mellette lévők tetszésükből praemittáloin póstán nagyságod szolgáját : érthesse múlatásomnak okát, s az itt való dolgok miben legyenek. Elsőbenis a méltóságos fejedelem, mellette lévőkkel su3 pendáltatta a tokaji obsidiót mindjárt, úgy a szatmári német