Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 645

655 ség ellen felkelvén, az pogány ellenség közé ment volna: kéváuja Nagyságod az ö büntetéséről való deliberatiónkat. Azért tudjuk mi is Székely Mózesnek ezekben való cselekedetét, azt is értettük : Nagyságod niiuémii jó szivét és igérését mutatta hozzá, mind magától, s mind pedig ő felségétől, római császártól, kiben kívántuk volna, hogy Székely Mózes megmaradóit volna, és Istene, hazája és nemzete ellen ilyen ellenséghez magát ne adta volna; mely cselekedetit miképpen hogy nem javaihatjuk, azonképpen Székely Mózest, tanquam amissorem ct traditorein castrifinitimi Regni, juxta contentum Decreti condemnáljuk érette." ') így Székely Mózes nótáztatott; de Básta ezzel nem elégedett meg, s félve az ő és vele menekültek beütésétől : katonát és adót kért, mit az országgyűlés — bár nem jó szívvel — megszavazott. December 10-én Fejérvárlt ismét gyűlést tartott, melyen, kérésére a nemességre 6000, a szászságra 9000 frt vette tett s egyszersmind 1000 köböl gabona szavaztatott meg; de nem mulaszták el a Rendek figyelmeztetni Bástát, hogy szüntesse meg a katonák szertekóborlását s rablásait. 2) Azonban daczára az újabb meg újabb adózásnak: a katonák mindenfelé pusztítottak, a mi annyira elősegítette a már mind nagyobb mérvben terjedő éhséget, hogy a szűkölködők kénytelenek voltak éhségüköt macska-, kutya-, lóhussal, sőt végre embertársaik húsával csillapítni. Szerdahelyszékben Orbó nevü szász faluban egy apa saját fiát ölte és ette meg ; Szász-Sebesen a gyermekek más gyermekeket darabokra vágtak, és megették ; Doboka vármegyében egy anya saját gyermekét ette meg 3

) ; szóval : legnagyobb nyo mórban, Ínségben volt az ország, s még sem szűnt a pusztítás. Az ország szabadítóra várt, ki a zsarló csapatoktól megtisztítsa, s a javaiktól megfosztottakat jogaikba visszahelyezze, biztosítsa. A szabadelvűek minden reményöket az einigratióba helyezték, s azzal összeköttetésbe léptek. Nagy Albert, a ki — ámbár !) Mike Sándor : „Artieulorum Diaetalium Prineipatus Transsilvaniae." Tom. II. pag. 29. Ez országgyűlés végzéseinek 5-ik pontja. Az országgyűlés törvényczikkei. Erd. Tört. Tára II. k. 77—84. 11. 3) Gróf Kemény József : „Deutsche Fundgruben." I. 182. 1. Wolffg. de Bethl. V. 189. 1. 45*