Századok – 1869

b. Nyáry Jenő: Régészeti jelentés 641

.641 IV. Régészeti jelentés. Alig van megye hazánk területén, mely Hontnál gazdagabb lenne kő- és csontrégiségekben. Bizonyítja ezt legjobban a siker : Magyaradon négy nap leforgása alatt összesen 104 db kőrégiséget ásattunk és gylijténk össze, melyeket ezennel van szerencsém a Történelmi Társulatnak s Ilont megye tisztelt közönségének bemutatni. *) E föllelt kőrégiségeknek nagyobb része véső ; szekerczét és csákányt csak néhányat találánk. Érdekes és megemlítésre méltó a vésők azon némelyike, mely készítés alatt lévén, be nem befejeztetett, a mi azt bizonyítja, hogy hazánk őslakói sajátkezüleg készítették el kötárgyaikat, és így nem kereskedés által kapták, mint néhány hírnevesb régész állította. Némi módosítást szenvednek ugyan a kigylából (serpentin) készült tárgyak, miután e kőnem, jóllehet Olaszországban nagy mennyiségben fordúl elő, de hazánkban tudomásommal csak Borostyánkön és Péterváradon találtatik. Minthogy azonban kigylából is el nem készült — munkában levő — vésőkre akadtam : azon meggyőződésre juték, hogy magát a nyers követ hozták ugyan, de csak rendeltetése helyén dolgoz ták ki. Ezek fölemlitésc után legközelebbi ásatásaimról leszek bá tor jelentést tenni. Útközben ásattam hazánk egyik leggazdagabb lclhclyén, Magyaradon is. Magyarad nemcsak Magyarországban ismeretes, hanem az egész régészeti irodalom bámulja .annak csont- és körégiségeit. Kivált szarvas-agancs-cszközökben egyetlen Európában. Eddigelé a magyaradi lelhelyről elágazó vélemények szárnyaltak. Többen azt állíták, miszerint Magyarad konyhahulladékhely, míg mások temetkezési helynek tartották. Részemről egyik véleményt sem oszthatom. Temetkezési helynek nem tartom, azért, mert itt a temetkezési rendszernek legkisebb nyomát sem láttam, a mit pedig kivé *) E jelentés a műtárgyak bemutatása kíséretében Ipoly-Ságon olvastatott föl. Szerk