Századok – 1869
Thaly Kálmán: A szent-antal-selmecz-korponai bizottság jelentése (Részben.) 608
.622 és Su pal a pedig 26-án reggel rándultak át. Itt is a legelőzékenyebb szivességgel vezetteténk be a városi tanács t. tagjai által a levéltárba, s a XVI ik századi tanácsterem zöld asztalát a kitárt okmányok vizsgálására és másolására használánk. Itt több érdekes régibbkori okmányt találtunk, mint a mennyit vártunk. A korponai levéltár e részben gazdagabb a selmeczinél. Csak azt sajnáljuk, bogy a már küszöbön lévő zárülésre kellvén sietnünk, alig szentelbeténk ez érdekes levéltár átnézésére félnapot. Mindazáltal itt is annyi jegyzést tevénk, a mennyit csak az idő—minden pcrczét fölhasználva —engedett ; s jelentésünket, ezen archívumról a következőkben tehetjük meg. 1. Árpádkori okmányok: IV. Bélának a korponaiak részére kiadott privilégiuma, melyben, minthogy a város régibb privil. levelei a tatárjárás alkalmával elvesztek, az elébbi királyok által adományozott szabadságokban, kiváltságokban a korponaiakat megerősíti. Datum apud Curpuna, anno Dniae incarn. 1244. 18-a Cal Jan. A meglehetősen rongált fiiggő pecsétén kettős kereszt. Ugyanannak 1238. eszt. kelt oklevele, melylyel a korponai szászok és a bozóki apát közt fenforgott pört elintézi. Pergamenon írva. Fiiggő pecsétén kettős kereszt, mely körül kivehető még e körülírás : — LVM QVARTI—LE RE IV Lászlónak oklevele, melyben elürebocsátván, hogy a korponaiak a Huntpáznán-nemből eredt Hunt comes fia, Ders comes által szabadságaikban sokféleképen háborgattatnak, a, városnak privilégiumait megerősíti. Befejezése,: „Et quia autkentica sigilla nostra propter absentiam magistri Thomae praepositi albénsis, aulae nostrae viceeancellarii, elccti bachiensis, penes nostras manus non habuissemus, in robur perpetuae firmitatis praesentes concessimus litteras annulo nostro consignatas. Actum A. D. MCC. septuagesimo octavo in Temesvár in quindenis b. Georgii martyris, regni autem nostrí anno VII." A pecsét már lehullott. Ugyanaz IV. Bélának 1244. eszt. kiadott privilégiumát szórói-szóra átirja és megerősíti 1274. eszt. Fiiggő pecsétén kettős kereszt, s ennek oldalain két kis paizs. 2, A XV. századbeliek közül különösen ezeket említjük meg:
