Századok – 1869
Thaly Kálmán: A szent-antal-selmecz-korponai bizottság jelentése (Részben.) 608
.612 valamint a késöbbkori nevezetesebbek is, egész a szatmári béke idejéig, — azt ezennel ide mellékelve átadjuk a társulat kézirattára számára, az Árpádkorból való Koháry-féle (másolati okmányok másaival egyetemben. Azonban a Koháry-nemzetség archívumának főkincseit — történelmi szempontból — nem ezen, legtöbbnyire csak birtokviszonyokra vonatkozó lajstromozott rész okmányai, hanem a még teljesen rendezetlen családi c o r r e s p o n d e n t i á k képezik.Ezek főleg a XVII.századból s a XVlII-iknak elejéről valók. A Koháryak a XVI-ik század végén s a XVII-ik elején élt Péterrel, érsek-újvárifökapitánynyal lettek történelmi fényű nemzetséggé — s ennek utódai : a két István által emelkedtek az ország legelső nagyjainak sorába. Különösen II. István, a ftileki főkapitány, ezredes, bányavidéki tábornok, majd cs. k. altábornagy s később országbiró, — a jeles magyar és latin költö, Tökölynek sokáig rabja, az uralkodójához minden körülmények közt hü, jellem-szilárd, jótékony ós buzgó vallásosságű Kobáry István a, család föbüszkesége. A mit ezek, különösen az utóbbi István, hosszú és eseménydús életének pályáján, annyi fényes állásban és működésben, s olykor a sors különféle viszontagságai között, az 1660-as évektől 1731-ben bekövetkezett haláláig levelezett, — az mind itt van. Gondossága a legcsekélyebb iratkákat, még a hozzá czlmzett levelek borítékait is megőrizte. A Koháry-ház történelmi becsű levelezéseit a levéltár egyes rendezetlen osztályainak kutatása közben Franki Vi 1-m o s és Thaly Kálmán társaink vették észre, azonnal fölismervén egy faliszekrény és egy nagy régi vasasláda összevisszahányt csomagaiban a XVII-ik század papirosait. Néhány csomag felbontása meggyőzé a kutatókat, hogy itt teljes rendetlenség uralg, s a XVII-ik század mellett, a XVI-ik végétől a XVIII-ik végéig terjedő értékes és értéktelen okmányoknak roppant tömkelege, mintha földrengés rázta volna össze, annyira egybe van kúszálva és keverve. Átlátták, hogy ezen u. n. „inut i 1 i á k"-nak egyetlen kötege sem maradhat felbontatlan, egyetlen darabja sem átnézetlenül. S mivel e chaoszt képező correspondentiák száma legalább is húsz-huszonötezer darabra tehető: búvárainkra nem kis feladat várt. Azért Despewffy Gyula társunkat, sőt később még Supalát is maguk mellé