Századok – 1869

Csillagh Gyula: A bécsi cs. akadémia magyar történelmi kiadványainak ismertetése. I. Adalékok a Jagellók korához 546

.561 míg annak lemásoltatásáról — liogy az eredeti kézirat emlékül az erdélyi muzeumnak maradhasson — Pesten intézkedhetnék, liálás köszönetét fejezé ki jeles történettiidósunknak e nagy fáradságba került munkájáért s szives megemlékezéseért, és fájdalmát a sajnosan nélkülözött, kitűnő munkabíró tagnak önkénytelen elmaradása fölött. 2) Bemutatta titkár a magyar orvosok és természettudósok fi u m e i nagygyűlése régészeti szakosztályának Fiuméből, 1869. sept. 9-én, Dr. Römer F 1 ó r i s szakosztályi elnök és Arányi Béla sz. o. jegyző aláirása alatt ke't üdvözlő iratát. Szívélyes tudomásul vétetett. Pongrácz Lajos, mint a honti bizottság előadója, bemutatja a különböző nemzetségektől és hatóságoktól — köztük hg. Szász-Coburg-Gothai Ágost ő fenségétől, Nógrád vármegyétől, Korpona és Selmecz sz. k. városoktól — érkezett válaszokat, illetőleg a levéltáraikat a társulat tagjai előtt hazafiúi készséggel megnyitniigérő s ezeket vendégekül meghivó leveleket. Köszönettel fogadtattak. Végre ugyan Pongrácz Lajos bemutatja t. Hőke Lajos tagtárs urnák, Hontvármegye egykori levéltárnokának, Hontvármegye archívumába letétel végett ez alkalomra beküldött kéziratát, mely Hontmegyének még teljesen be nem fejezhetett monographiáját tartalmazza. Ezek után az értekezlet befejeztetvén, a tagok tömegesen a Ságon időző színész-társaság által a Magyar Történelmi Társulat e vidéki gyűlésének tiszteletére rendezett színi előadást, és a hontmegyei easinót — a hova vendégekül meghivattak — mentek megtekinteni, azután pedig Horváth Miklós alispán ur barátságos estebédjén gyűltek újra össze. Másnap, sept. 20-án, az ünnepélyes nagygyűlés, a vármegyeháznak jellemzetesen díszített s a régi Koháryak: Hontvármegye volt főispánjainak — köztük a történelmileg nevezetes Il ik Istvánnak — olajba festett ódon arezképeivel ékeskedő főtermében, a már közlött előrajz szerint ment végbe, — de oly válogatott és oly nagyszámú közönség előtt, — minőt Ipoly-Ság — a hontiak nyilatkozata szerint — 1861 óta együtt nem látott. Nemcsak a város, nemcsak úgy szólván az egész Hontmegye intelligentiája sereglett itt egybe a tudomány ünnepére, — de sokan még a szomszéd megyékből, városokból is ide zarándokoltak, némelyek nagy-hosszú utakat téve. Valójában, e körülmény, s az a lelkes, buzdító részvét, és mindvégig lankadatlan Századok. 40