Századok – 1869

Nagy János: (Várfalvi) Székely Mózes - 526

.539 Úzonban, s első dolga volt, hogy a rendekkel letétesse a hüségesklit. A nemességgel egylitt Léczfalván táborozó Csáky István Básta sürgetésére a táborban országgyűlést rögtönzött1), s kötelességének ismerte küldöttséget választatni, mely Rudolfnak a hűségesküt megvigye. Székely M. a szabad fejedelemválasztási jog feladását ellenezvén, barátival tudatta, hogy Báthory Zsigmond Moldvában, Zamoisky táborában van ; ez örömhír volt a hazafipártnak. Semmi sem fejezheti ki jobban e kor szerencsétlenségét és nyomorát, mint ama tény, hogy a zsarnok és ingatag Báthoryt visszaóhajták. A hazafipárt, mely Erdélyt a török védelem alatt boldogabbnak tapasztalta, s 1594-ben az elszakadást ellenezte: a vajda mult évi rémuralmában Rudolf kezét látta működni, s a vad Básta helytartóságától előre visszaborzadva, most kész volt Zsigmondot újra fejedelméül elfogadni. Még a léczfalvi gyűlésről Trauzner Lukács, Bornemissza Boldizsár, ésRégeni Szász János személyében újabb követséget küldöttek Rudolfhoz, kérve őt, hogy vagy fivérét Maximilian here/eget küldje helytartóul Erdélybe, vagy pedig engedjen szabad fejedelemválasztást, és a most hozzá siető vajdát zárassa el.2) Nem sok reménynyel jártak el a követek megbízatásukban, mert. Mihály vajda, ki megérkezvén, mentségiratát3

) Rudolfnak átadta, nemcsak el nem záratott, sőt kitüntetésben részesült. Ennek birére a hazafipárt a törökhöz visszatérésről kezdett gondolkozni, Székely Mózes és Csáky István főurak titokban értekezének Kolozsvárit a török véduralom visszaállítása s Báthory Zsigmond visszahozása felöl4), minek következtében Csáky, mint órszágkormányzó, országgyűlést hívott össze Kolozsvárra 1601. jan. 21-re, melynek első teendőjeül ez íigy elintézése tűzetett ki. Székely Mózes, neje rokona, Bogáti Miklóssal, mielőtt az országgyűlés egybegyűlt volna, Fejérvárra sietett, honnan a szomorú halált szenvedett Kornis Farkasnak testét a Morgó-me-1) Gr. Milcó „Erd. Tört. Ad." I. 58 1. 2) Trausch : Clironicon Fuelisio-Lupino-Oltardinum. Coronas 1847. p. I. pag. 172. Wolffg. de Betli. IV. 610-613, 11. 3) L. az emlékiratot, vagy helyesebben mentség-, panasz-, és kérő levelet Magyar Tört. Tár. 3. kötet 174—188. 11. «) Wolffg. de Bethl. V. 1—2. 11.