Századok – 1869

Horváth Mihály: Elnöki megnyitó beszéd az ipoly-sági gyűlésen 513

.517 lentékeny történeti tényeket, akár táj- s helyviszonyokat tár gyazó monographiák elégtelenségét. Ezeknek kellő szaporítása nélkül pedig összes történetünk sem nyerhet minden részeiben elég világosságot s határozottságot ; sem azon sajátságos színezet nem fog rajta elömleni, mely az egyéni és helyi viszonyok érdekes apró részleteiből eredő közvetlenség és szemléltetés által oly figyelemfeszitövé szokta tenni a történeti elbeszélést. Mindez csak mennél több okmányok felkutatása s közzététele által válhatik lehetségessé ; a*mi a nagy közönség részéről közlékenységét, egyes okmányaik vagy családi levéltáraik készséges közlését, a mi részünkről viszont azok ernyedetlen nyomozását és gyűjtését teszi múlhatatlanul szükségessé. Történetírásunk ezen hiányai s azok mennél elébbi s mennél teljesebb pótlásának szüksége forogtak azon hazafiak előtt, kik c történelmi társaságot tervezték s annak alapját megvetették. E czél forgott különösen szemünk előtt, midőn alapszabályaink egyik pontjában megállapítottuk, hogy társulatunk az ország valamely vidékén, mely kivált a még ki nem aknázott családi levéltárakban dúsabb eredményeket ígér, évenként egybegyűjtse a maga tagjait s gyűlésükre meghívja a vidéknek is minden hazafias érzelmű, a nemzet múltja iránt kegyelettel viseltető, történetét kedvelő férfiait, hogy együtt, buzgó közremü-1 ködéssel kutassák fel a nemzeti történelemnek azon még ismeretlen anyagait, melyekből egykoron teljes bevégzettségében meg lehessen alkotni a haza s nemzet történelmét. Ehhez tehetsége szerint járulni, ebben közremunkálni kötelességének fogja érezni minden jóravaló hazati, hanem feledi, hogy előrehaladott korunk úgy egyesek, mint nemzetek iránt sokkal követelőbb, s méltán, a letűnt korszakoknál. Mai napság valamint az egyéntől szigorúan igényli a társadalom, hogy a helyet, melyet elfoglal, lehetőleg legjobban betöltse, és csakis e fültétel alatt maradhat meg huzamosabban ama helyen : úgy a nemzetek rangját a népek családjában, a fontosságot, mely lételükhöz küttetik, a rokonszenvet, melylycl a többi népek részéről találkoznak, az határozza meg s csakis a szerint kell mérlegelnünk, a miként a népek részt vesznek a culturai törekvésekben, az emberiség haladásában. Erről egy népnek sem szabad megfeledkezni, melynek a maga jövője szivén fekszik. E mozgalmas