Századok – 1869

Horváth Mihály: Elnöki megnyitó beszéd az ipoly-sági gyűlésen 513

.515 Oly igazságok ezek, melyeknek bővebb bizonyítgatása épen oly fölösleges vállalat fogna lenni, mint annak mutogatása, hogy minden eredmény megelőző cselekvést, minden okozat okot föltételez, mely által előhozatott. De ba fölösleges annak bizonyítgatása, hogy állapotaink, szellemi, erkölcsi s anyagi viszonyaink nagy részben a bennünket megelőzött nemzedékek fáradozásainak gyümölcsei, apáinknak reánk szállott öröksége : vájjon nem szintoly fölösleges-e annak bizonyítgatása, hogy az ősök iránti hála kötelessége nem kevésbé igényli tőlünk hazai történelmünk szorgalmas és kitartó tanulmányozását, mint saját javunk, elébbre haladásunk az értelmi tökéletcsbiilés , ez által pedig az egyéni és társadalmi jobblét ösvényén ? E tekintetben leg ('öl ebb csak az lehet vizsgálódásunk és vitatkozásunk tárgya: vájjon mily irányban, mi módon miivel hetjük nemzetünk, hazánk történelmét legtöbb haszonnal '? De ezen kérdés megfejtése iránt sem lehetnek a vélemények egymástól igen eltérők, lia történetírásunk jellemét figyelmesebben szemügyre veszszük. Látni fogjuk ugyanis első tekintetre, hogy történetünk politikai s harczi oldala az, mely eddigelé leginkább műveltetett, legbővebben kifejtetett. Nemzetünk buzgó szabadságszeretete, a százados küzdelmek, melyeket léteiéért, állami függetlenségéért s alkotmányos szabadságáért vívnia kellett, igen természetesen, élénk érzületet képeztek ki benne minden iránt, a mi a nyilvános élettel, politikával kapcsolatban áll. Nem csoda ennélfogva, hogy politikai életének, alkotmányos intézményeinek, belvillongásainak története már eddig is oly bő kifejtést nyert, hogy e tekintetben bizvást versenyezhet más nemzetek történetével. Hasonló eredményt szült történetírásunkban nemzetünk lovagias, harczias szelleme a múlt századokban mindarra nézve, a mi a honvédelem, a külhatalmakkal vívott harezok történetét illeté. Régibb krónikáinkban s újabbkori történetünkben is a mult század végéig, valóban alig is találunk egyebet, mint a politikai s harczi történetekre vonatkozó elbeszéléseket. Csak fölötte gyéren találunk ott olyféle adatokat, melyek a nemzet szellemi, erkölcsi, művelődési történetéhez szolgálhatnak adalékul. Az irodalom, az iskola, a társasélet, a művészet, ipar és 37*