Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 1

2 lyeknél fogva azt ki nem vívhatta, s a történelem hadsereget látott, mely csatára indúlt és győzni remélt fővezér nélkül ; a lipótkorbeli magyarság mindenre kész volt a szabadságért, csak rendre nem*). 1670. nyarán csapat csapat után jött a német hadakból Magyarországra, és elfoglalt minden földet az erdélyi határokig. Az idegen hadakkal jött királyi biztosok eleve egyeseket, majd mindig többet fogdostak el, és vetettek börtönre a hazafiak közül. Sokat nyakon kötöttek és tömlöczbe vittek, kinek keblében volt a királyi kegyelmet biztosító hitlevél**). A ki csak némileg részt vett a lefolyt évek mozgalmaiban, ha még tehette, félrevonúlt várába, falujába, vagy Erdélybe menekült. Míg Zrínyi, Nádasdy, Frangepán felett német bíróság látott ítéletet : a kisebb foglyok végett 1671 elején Pozsonyban judicium delegatum ült össze, melynek tagjai magyarok voltak, Rotthal János grófnak elnöklete alatt; közvádlókép pedig a királyi ügyek igazgatója, Majláth Miklós működött, a korona többi ügyészeivel. A judicium delegatum 1671. junius közepéig Wesselényi Ferencz, Csáky Ferencz, Tököly István, Vitnyédy István, Dobay *) E felkelés történetét egészen csak Bethlen János írta meg röviden, de jól. Nyomán indultak történetíróink, kik közül Szalay és Horváth leírásai kitűnők, míg Korponay (Abaúj Monograph. I. fúz. 43. 1.) példátlanul összekuszálja az eseményeket. Számos egykorú író, okmány, egyes epizódokat világosít fel, vagy egészít ki. Igen sok részletet találtam a budai kamarai levéltárban őrzött tanúvallomásokban, melyeket királyi parancsra a káptalanok kivettek, s ezek képezik legfőbb kútforrásaimat. A legterjedelmesebbek a Neoregestrata acták 1431 fasc. 2. Num. és 1462 fasc. 38. N. levéltári jegyei alatt fordulnak elő, az elsőben 45, a másikban 24 tanúnak vallomása foglaltatván. A tanúk közt minden rendű, rangú férfiakat, sőt még nőket is találunk, és legtöbb fényt Eperjes bevételére, a mozgalom egyes részeseire, és a katholikusok üldözésére vetnek. A mozgalomnak vallásos jellegét Horváth Mihály is kiemeli, Magy. Tört. IV. kötet 87. 1. **) lihédey memorialeja Rozsnyay D. müvei után, Tört. Emlékek VIII. 429. 1.