Századok – 1869

Knauz Nándor: A veteristák 17

32 kellett fizetniük, miután ugyanennyit Ígértek kivégeztetésök esetére elleneik is. Szomorú szívvel kell megjegyeznünk, bogy maguk a törökök irgalmasabbak voltak e jezsuiták iránt, mint keresztyén elleneik. Törökök folyamodtak megkegyelmeztetésökért a bég előtt, s törökök adták nekik a tülök követelt ezer forintot ') . . . Ezentúl a régi naptárral már csak az 1690. évi zágrábi zsinatban találkozunk, mely 4. fejezetében elhatározza, bogy a király megkéressék, miszerint a görög szertartásnak is az új naptár elfogadására szoríttassanak, hogy ez által az ünnepek ideje körüli zavarok megszűnjenek 2). Nem lesz érdektelen ez alkalommal régi naptárainkat röviden egybeállítani, hogy ez által a müveit olvasók figyelme könyvészetiiuk eme legnagyobb ritkaságaira újabban felhivassék. Mindenekelőtt megjegyezzük, hogy itt csak az önállóan megjelent naptárokat állítjuk össze. Schwartner Márton legrégibb magyar naptárul az alább felhozandó 1584. évit ismeri, s utána e csipős megjegyzést teszi : „Also konnten sich die Ungern in Jahr 1584. selbst noch keinen Kalender machen" 3)? Ez alaptalan csúfolásra Jankoviclx Miklós 1829-ben külön czikkben felelt; bebizonyítván, hogy a magyarok nemcsak képtelenek nem voltak naptárszerzésre, hanem ellenkezőleg „a kalendáriumok újabb készítését s használását Európának virágzó nemzetei a magyaroktól kölcsönözték" 4). E válaszában bebizonyítja Jankovich, hogy a legelső naptár, mely 1474—1475 körül Müller (Regioniontanus) Jánostól megjelent, általa hazánkban ') E nevezetes levelet a nagyérdemű Jankovieli Miklós közié a Tud. Gyűjteményben. 1833. II. 3. 1. Ámbár már előtte említé Kazy Hist. R. H. II. 36—40. 1. és utána Koller Hist. Eppatus Quinqueccl. VII. 17—22.1. Jankovich tehát tévesen hitte, hogy ö fedezte fel először. L. Tud. tár f. h. 340. 1. 2) Péterffy Cone. II. 405. 1. 3) Statistik. Pest. 1798. 16.1. és Buda 1811. I. 20. 1. 4) Tud. Gyűjt. 1829. XII. 12—97. 1.