Századok – 1869

Csillagh Gyula: Kovachich levelezései 334

.336 levelek egyikében az akkori censura gazdálkodásáról jellemző eljárást bírunk följegyezve. Az eset annyira érdekes, hogy annak közlése nem leend talán fölösleges. — Szirmay Antalnak „S z a t h m á r v á r m cg y e Esmértetése" czímü monographiája több helyen oly kilételekkel bir, melyek a munka szerzőjének udvari s z e 11 e m é r e, sőt magyarellenes irányára engednek következtetni, — pedig e közbetoldott jegyzetek, mint Szirinaynak Kovaehiehhoz intézett, 1809-ki nov. 2-án kelt leveléből kitetszik — a censor tollából folytak ! Ezen említett levelében panaszosan mondja, hogy mennyire szemére hányják : q u o d n i m i s A u 1 i c e con seripse riin, s meguevezi könyvének azon részleteit, melyeket a censor toldott közbe. Ily önkényes közbetoldás történt például az I. köt. 169. lapján, midőn szerző közzétette Szathmármegyének 1608-ki fölterjesztését, melyben a hatalmaskodó német katonáknak a szathmári erősségből s a véghelyekböl való visszahívását s magyar katonasággal felváltatását kérelmezi, — a censor tolla ily önkényes közbetoldással lát'a el az említett részletet : „Terjedett már akkor titkon az a tűz, mely által Tököly Imre a magyar vitézlő rendet s nemességet Apafi Mihály erdélyi fejedelemhez és a török szultánhoz akarta kapcsolni, nem csoda tehát, hogy az ilyen előadások foganat nélkül maradtak. Mai napon ily vitatásokra többé szükség nincs, mivel látjuk, hogy a magyar főhadi tisztek az egész császári seregben tündöklenek, és a magyar vitézlő rend az austriai fegyveres hatalomnak nagy részét képezi. Megszűntek egy század óta a német katonaság ellen folyt panaszok is, mivel ama minden akadályokon győzedelmes kemény hadi törvény azokat a békében jó polgárokká, a hadban igaz vitézekké tenni tudta." A mint Szirmay említett leveléből kitűnik, még az I. kötet 54., 58. 171. lapjain történtek ily uagyobbmérvü közbetoldások, melyek az irodalomban akkor uralkodó censori terrorismusnak mind megannyi jellemfő illustrátiói. CSILLAGH GYULA. — Magyar Vezérek Kora. Fáradhatlan történetírónk és búvárunk, Szabó Károly nak ezímzett müvéből, melynek kiadását már megelőzőleg jelezni kedves kötelességül tartottuk, az első, nyolez íves füzet megjelent. E fajunk őstörténelméröl a tudomány mai állásának megfelelő, a műtörténet kívánalmait teljesen kielégítő munka, — mindenütt mély kritikával, a különböző források gondos egybevetésével,