Századok – 1869
Knauz Nándor: A veteristák 17
23 merészeljék, hanem, nem gondolva a püspök rendeletével, mindaddig a régi mellett maradjanak, mig az új országgülésileg el nem fogadtatik. Sorai igy szólnak: Tiszteletes, Nagyon Tisztelendő urak, és Krisztusban Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és isteni áldást ! Itt küldjük Selmecznek, mely a főbb városok között kitűnő, levelét, melyből könnyen megérthetitek, mit tartson az új naptárról. Ennél fogva parancsoljuk egyenként mindenkinek, kik trencséni birtokainkban lelkészkedtek és egyházi javakból éltek, hogy semmi módon ne merészeljétek elfogadni az új naptárt, hacsak rögtön hivatalaitoktúl és helyeitektől megfosztatni nem akartok. Mert mire való lenne az, a püspök úr kívánatára elfogadni azon naptárt, melyet nemcsak az ország rendei elvetnek, de sem a birodalom fejedelmei, sem a szomszéd tartományok nem helyeselnek. Midőn Ti nem az ország feje, hanem csak tagjai vagytok; hogyha a tagok a fejtől elválnak, minek kelljen történnie, nem lehet előttetek ismeretlen. Nem arra kell figyelni, mit mondjon vagy mit Ítéljen a püspök, hanem azt kell tekintetbe venni, a mit a közvélemény és az ország összes rendei e tárgyról éreznek. Annál fogva intünk és szeretettel figyelmeztetünk Titeket : ne engedjétek magatokat rábeszéltetni, hanem inkább egész bátorsággal az ó naptár mellett maradjatok, eladdig, míg kitünendik, az ország rendei és szomszéd tartományok mit rendelnek. Amint ugyanis most képtelenség lenne, ha a felsőbb hatóság ellenére elfogadnátok; úgy, a midőn az összes Rendek közmegegyezésével elfogadva lészen, nem lészen többé ok reá, miért kellendjen azt valamelyikünknek elvetni. Ezek után Tisztelendöségtekuek minden jókat szívemből kivánok. — Kelt Bicse-várában dec. 12-én, 1583. esztendőben. Ghymesi Forgách Imre s. k. '). ') Ugyanonnan. Mocsáry szerint (Nógrád Esmért. IV. 187. 1.) Forgách e levele a prot. papokhoz szólt, és „sokféle kedvetlenségekre adott okot." Ez utóbbi szavak állhatnak : de nem első állítása, mint a szöveg, melyet Mocsáry jóformán nem is ismert — különben bizonyára közli — eléggé bizonyítja. Bár másrészt nem tagadhatni, hogy akkor még az újított vallásra áttért papok is elismerték, legalább részben, a püspökök hatóságát.