Századok – 1869

b. Nyáry Albert: A turíni kir. levéltár magy. tört. szempontból - 232

234 Midőn tehát ez okmány, egyrészről az 1101 (1100?) évi magyar országgyűlés mostanig ismeretlen főtárgyával bennünket megismertet : másrészről, Kálmán királyunknak Dalmátország biztosabb birtoklását illető abbeli eszélyes intézkedéséről tanúskodik, miszerint e tartomány jövőben ne csupán kirekesztöleg a királyi hadak védelme, s tehát a puszta personal unió, de az egész nemzet oltalmának garantiája alatt, a real unió kötelékével kapcsoltassék sz. István koronájához '). E három darab Arpádkori-okmány után, csak I. Mátyással merül fel újra a magyar név Francesconinál. Ezen korszakból 11 okirat fekszik előttünk, és pedig : a névtelen pápai követ hely és év nélkül kelt tudósításán kívül (Altre particolari instuttioni per il fratello del Soldano giàpreso, esibicione del Turco di sessanta mille ore, et altretanti délia Madre per rihaverlo, fatta per parte del Ré d'Ungheria. 25. k. 112—114 lap), melyből kitűnik, hogy a Rhodusba menekült Djem török herczeg kiadatásáért a szultán és ennek anyja, Mátyás közbenjárásával ajánlák fel a pápának a 120,000 dukátot, — a többi okmányok a Mátyásra vonatkozó osztrák, cseh és lengyel villongásokban közbenjáró sz. széki követek részben ismeretlen utasításait tartalmazzák. II.Ulászlót illetőleg Francesconi gyűjteménye, a II. Bajazet ellen alakítandó daczszövetségen fáradozó Yl. Sándor pápának, asz. czirjéki bibornokhoz 1500. évi nov. 18-ról intézett terjedelmes utasítását közli, (Instruetiones dilecto filio nostro sti. Ciriac presbitero Cardinali Regivis, ad Reges Hungáriáé, Bohemiae, et Poloniae et eorum Régna ac illis adiacentes partes legato nro. 25.k. 168—184 lap,) melyben a követnekfeladatáúl tűzetik ki: a magyar hadi-költségek födözésére Velenczétől, ha nem is 100— legalább 80-ezer dukát segélypénzt kieszközölni. A pápa terve') Fényes igazolása ez Horváth Mihály koszorús történetírónk Kálmánról mondott azon állításának, miszerint : „mióta a tengerpartot megpillantotta, egy nagyszerű eszme merült fel lelkében, melyet, miként utóbbi kormánytörténete bőven tanúsítja, azontúl lelkének minden erejével ápolva, fejtegetve, életfeladatává tűzött ki, s melyre mindannyiszor visszatért, valahányszor birodalmának egyéb ügyei engedték. Ezen eszme nem más volt, mint hogy egész Dalmátországot meghódoltatván, általa birodalmát tengeri hatalommá emelje." Magyarország Tört. Pest, 1860. I. k ö t. 222—223 lap.