Századok – 1869
Szabó Károly: Thököly Imre hűtlenségi pere Erdélyben 1685-ben 209
Ha e leveleket elolvassuk, ha különösen meggondoljuk, hogy a Tököly Erdélybe küldött követének adott utasításból az első öt pont, mely bizonyosan az ö Apafitól szenvedett sérelmeit sorolta elő, el van hallgatva; ha látjuk, hogy Tökölynek a portán Apafi ellen való mesterkedése, csak az erd. fötolmács Maurocordato suttogásával van igazolva, s a tény megtörténte után mintegy három év múlva előrántva : ha végre elgondoljuk, hogy Tököly és Apafi, mint egymástól kölcsönösen sérelmeket szenvedt felek állottak szemben egymással éveken át, kik közül igazság szerint egyik sem lehetett a másiknak részrehajlatlan birája : valóban csudálkoznunk kellene az erd. itélő tábla és az összes országgyűlés Ítéletén, mely a török porta által Apafival egyrangú fejedelemnek elismert Tökölyt, a tőle lG79-ben vett hűségi kötelezvény alapján, ily bizonyítékok erejével, hűtlenségben és jószágai elkoboztatásában elmarasztalta; ha tekintetbe nem vennők a trónját még a szél fúvásától is féltő Apafi jellemét, Tököly elkeseredett ellenségének, Teleki Mihálynak, a fejedelemre úgy, mint az ország rendeire gyakorolt csaknem mindent tehető befolyását, de különösen az akkori politikai viszonyokat, melyek között a félelmes vetélytársúl tekintett Tököly megbuktatása az erdélyi udvar előtt nemcsak óhajtott, de könnyen kivihető dolognak is tűnt föl. Tudjuk ugyanis, hogy a török hatalom hanyatlásával, mely a bécsi vereséggel kezdődött, a Teleki által kormányzott Apafi mindjárt Bécs felé hajladozott, s hogy 1684-ben, midőn a török s ezzel Tököly Ugye is együtt a portán. — Ez igen érdekes jelentésből egyébiránt az is kitetszik, hogy ha Tököly, Maurocordatus tolmács megsugása szerint, valóban dolgozott is a portán Apafi ellen, e tekintetben Apafi követei sem voltak restek Tököly ellen. „Eléggé mondtam, számláltam az Tököly sok cselekedetit s engedetlenséget, — irja Székely László a nagyvezérnél azelőtt 3—4 nappal kapott kihallgattatásáról tett jelentésben,— de csak nem áll el az parancsolatja mellől", mely mint Székely föntebb irta, abban állott, hogy „az magyarországiaknak úgy viselje gondját Nagyságod, azt parancsolja az vezér, hogy ha az német gratiájára viszszamennek, Nagyságodtól kér számot mind az Erdélyben lévő fő- és nemes rendekrül, mind az Tököly mellett valókrúl; ezeket ide-bé tartsa és táplálja, amazokat is Nagyságod oda-ki kegyelmességével éltesse, hogy maradhassanak meg az porta hűségében." — Ez eredeti jelentés megvan gr. Keményjózsef gyűjteményében, Erdély tört. eredeti levelekben. XXV. köt. 17*
