Századok – 1869
Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 166
173 rájuk süté puskáit és kezdett aprítani, szétugrasztva, hajszolva az előbb győztes császáriakat. A tüzelés, sokszorosan visszahangoztatva az echo által, figyelmessé tevé, megdöbbenté Cobbot, ki azt gondolván, hogy a futók fordultak vissza új támadásra, a tartalékkal elősietett. A győzelmében, mészárlásban szétbomlott, vezérlet nélküli magyarság nem tudott az új rohamnak ellentállam. A zempléni lovasok, bár nagy veszteséggel, a mindenfelől összecsődülő németeken keresztül karddal nyitottak maguknak utat, és futásukat a beálló éj fedezé. A gyalogság azonban — közte számos deák — elől vasasok és dragonyosok, hátul Pálffy horvátjai által megrohanva, összeszorítva, dühös tusa után elgázoltatott, „Egyik sem hátrált. Mindegyik ott esett el, hol a csatának kezdetén állott." ') Ezerötszáz magyar, köztük több praedicator, feküdt halva a csatatéren. Sok elfogatott, négy ágyú és 15 zászló a császáriak kezébe esett, kik 300 embert vesztettek. Részükről Schmidt és Pálffy Károly voltak a nap hősei, s az utóbbinak horvátjai maguk 10 zászlót foglaltak el. '-) A legyőzött magyar sereg teljesen szétinállott. Voltak ugyan, kik mondák : nem az ellenség fegyvere, hanem árulás győzött le minket ; de a nagy többség lelket vesztve, ide-oda szaladott és csak menekülésre gondolt. Némelyek Lengyelországba futottak, mint Szalay Pál. A nagy tömeg, Petróczyval, Kendével, Szerencs irányában a Tiszához iparkodott. A várakat ostromló egyes csapatok felbomlottak és futottak, s a példát több várnak őrsége követte. Első volt Csatáry, ki a györkei csata után a szalánczi várat felgyújtván, őrségestül megszökött.3) Cobhnak lovassága, legelői Eszterházy és Barkóczy magyarjaival, szakadatlanul űzték a futókat 8 mértföldre, a Tiszapartig és sokat közülök elfogtak. Előttük rémülés járt, s még a föld népe sem merte nyakára várni „azon hirtelenséggel és nagy furiával jövő, hamar-szerencséjc után negédes bátorsággal és nagy kegyetlenséggel ') Bél szavai Abauj leírásában, a N. Muz. kéz. közt. '2 ) Bethlen i. li. 319—323. 11, s néhány csekélyebb adut a pozsonyi és szepesi kamara levelei közt a kam. levélt." 3) Babocsay i. h. Bél, Abauj leírásában. Századok, 1869. 13
