Századok – 1869

Frankl Vilmos: Tanulmányaim Spanyolország állami levéltárában 150

160 kérelmét ; utalt személyének fontosságára, s kívánatosnak tartá, „hogy Magyarország katholikusai szemléljék királyi nagyságának jeleit." A spanyol államtanács 1622. június 7-én tartott ülésében két tanácsos azt javasolta ugyan, hogy a király Pázmánynak ne évdíjt, hanem egyszer mindenkorra jelentékenyebb összeget utalványozzon. De a többség a prímás kérelmének teljesítését ajánlá. S a király már július 4-én meghagyta Onate grófnak, hogy Pázmánynak az évenként fizetendő 3000 aranyat a bécsi követség költségvetésébe fölvegye. De mielőtt e kir. határozat Madridból Bécsbe érkezett : a spanyol követ II. Ferdinándot a sopronyi országgyűlésre kisérte. Itt Pázmány nem tanúsítván elég készséget támogatásában, magára vonta Onate gróf neheztelését, ki e miatt az évdij tárgyában Kis-Martonból július 20-án, előbbi javaslatától lényegesen eltérő fölterjesztést intézett uralkodójához. „Mióta — úgymond — a magyarországi állapotokat közelről szemlélem, úgy találom, hogy az esztergomi érsek nem oly kedvelt egyéniség, mint hittem." S erre támaszkodva kérte a királyt, hogy az évdíjt ne Pázmány személyére, hanem a nagyszombati papnövelde javára ajánlja meg. „Ily alamizsna által — úgymond — nagyobb lesz fölséged érdeme Isten előtt,, s nagyobb mértékben fogja magának lekötelezni Magyarország katholikusait ; míg az érsek is meg fog nyugodni, ha értésére adatik, hogy fölséged azon összeget ugyanazon czélra szenteli, melyre ő maga kérte, s mikénti fölhasználását reá bízza." A király nem hallgatta meg Onate javaslatát, s újra meghagyta neki, hogy előbbi határozatát Pázmáuynyal közölje. A követ e második királyi parancsnak sem engedelmeskedett, és e fondorlatnak az volt eredménye, hogy az évdíjt sem Pázmány, sem a nagyszombati növelde meg nem kapta. A helyzet lényegesen változott, midőn Onate grófot a bécsi követségben Ossona gróf váltotta föl. Ez az 1625-iki országgyűlés alkalmával uralkodójához intézett jegyzékeiben ismételve kiemelte azon buzgó és sikeres tevékenységet, melyet Pázmány és Eszterházy Miklós III. Ferdinánd királylyá választatása és koronázása ügyében kifejtettek. S javaslatba hozá, hogy elismerésül amannak utalványozza az évdíjt, melyet már egyszer megajánlott volt ; az utóbbit pedig az arany gyapjú val,