Századok – 1869

Pauler Gyula: A bujdosók támadása 1672-ben - 1

12 Azonnal összeszedett 800 német és 300 magyar lovast, és Tiszántúlra sietett üebreczen ellen, hogy boszút álljon a bujdosók e menhelyén : de már akkor a bujdosók magok léptek fel támadólag. Elöcsapatjukat Kende Gábor vezette, ki aug. utolsó napjaiban jött ki Erdélyből, a „nagyhajú" Zákány Istvánnal, Balkó Pál és Dajka Istvánnal, Rákóczi Ferencz volt hadnagyával, pénzzel és 60 lovassal. Debreczenben Szőcs János csatlakozott hozzá, több elbocsátott magyar katonával, s midőn Sebesnél, Debreczen és Szoláth közt, mustrát tartott csapatján, már 300 embere volt, kikkel tovább ment a hajdúvárosok felé. Szepessy és Szuhay — Petróczy Erdélyben betegen maradt — nyomban utána jöttek Farkas Fábiánnal, ki mint Wesselényi nádornak régi hü embere, sokat és ügyesen járt követségeken, harezokon, és később a németek részéről az „ördögütő" nevet érdemelte ki, mert a mit a törökön tanúit, azt rajtuk, mint valamely ördög tudta elverni ; Debreczenben egy kissé megállapodtak, és bevárták Iluszajn aga, hires török spahiát Nagy-Váradról, ki 100 emberrel, lovas és gyaloggal, nagy Ígéretek folytán, néhány napra segítségükre jött*). A hír, hogy a török is a bujdosókkal tart, nagy benyomást tett a hajdúkra, kik mint protestánsok, úgyis már unták a német kormány által nyakukra tolt katholikus kapitányokat, és már régen izgattattak, most főképen Takaró István által. Dajka Istvánnak felszóllítása : „csatlakozzanak," általános viszhangra talált. Némelyekre szép szó, másokra fenyegetés hatott, és az egész hajdúság fegyvert ragadva, Kende seregéhez szegődött. September 1-jén hajdúk és bujdo sók, Kende, Szuhay, Szepessy Kálló alatt állottak. A mezőváros harmadnapra meghódolt, a lakosok a bujdosókhoz pártoltak, a várat azonban, bár Kállai Nagy András és Fekete János városi jegyző, nagy buzgalommal szorgalmazták a megadást, a csekély német őrség megtartá. A bujdosóknak sem idejük sem ágyújok nem volt az ostromra. Tovább mentek, Huszajnt, kinek ideje lejárt, hazabocsátván **). Minderről Spankau már túl a Tiszán értesült ; kevés hadával azonban nem mervén megütközni, visszament, és „nagy *) Józsa 100-at inond, Bethlen i. h. 500 törököt említ. **) Baboesay i. h. Józsa, Barakonyi vall. a kam. levélt.