Századok – 1869

Lánczy Gyula: Joseph Fiedlers Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s II. czímű kiadványának ismertetése 106

117 kimentette; egy évvel előbb, hogy Francziaországból távoztam: kardot találtak párnája alatt, és szolgája alig tudta megakadá­lyozni, hogy a hôtel de Transsylvanie ablakából le ne ugorjék. Nincs okom hinni, hogy e magaviselete a Gondviselésben való hitetlenségén sarkallék ; mert a magyar háború elején a kalo­csai érsek titkára lévén, kit Lipót császár a béke egyengetésére küldött volt : nem tudtam öt másképen pártomra hajlítani, mint hogy megígértem, hogy beneficiumot szerzek neki Fran­cziaországban, mert az elhúnyt király felhatalmazott ez igéret tételére. Igen fontos dolgokat fedett föl előttem, s a bécsi udvar összes ármánykodásait napfényre hozta, azt vélvén, hogy a franczia beneficium az említett udvar üldözésétől még akkor is biztosítandná őt, ha a magyar háború szerencsétlenül ütne ki. De nem kaphatván részére sem a boldogúlt királytól, sem Orleans herczegtől semmit : minden reményében csalódott; ő, ki fejét a püspöki, sőt még a bíbornoki fövegre is méltónak hitte. Brenner teljesen kétségbeesett ügyeim felett, s azt gondolta, hogy halálom után a mindennapi kenyér híján lesz. En, úgy szólva, fejéből kiolvastam e gondolatokat, őrültségi rohamának alkalmával, és Orleans berezeg tán még emlékszik, hogy megmondtam neki, miszerint Brenner képes volna minket elárúlni, ha semmi bene­ticiumot nem adnak neki. Ez az oka, hogy nem engedtem neki semmi részt tőkéim kezelésében ; de ö módot talált, hogy pén­zeimet kezei közé kerítse, szándékom s utasításom ellenére, azt gondolván, hogy kimeuthetendi magát a nyereséggel, melyet magam s az ő számára a billet-kből (Law-féle részvények) re­mélt. De minthogy látta, hogy én nem helyeslem magaviseletét és nem osztom kilátásait : segédforrásaiból kimerülvén és bűnös­nek találván magát, hogy utasításom ellenére cselekedett, s ezen időben nem bírván pénzügyeim semmi olyas ismeretével, melynek elárúlása őt a bécsi udvar kegyébe juttathatta volna : megdöbbent szomorú jövője tudatán, melyet dícsvágyó szelleme még élénkebbé tett ; s mert tisztán világias tudománya minden kegyelettől megfosztá őt : nem csodálkoztam, midőn értesülék, hogy annyi sok régi pogány bölcsész példáját követte," meggyilkolá magát. Méltóbban nem véljük befejezhetni íme vázlatos ismerte­tésünket, mintha a nagy fejedelemnek, szintén ama kir. herczeg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom