Századok – 1869

Lánczy Gyula: Joseph Fiedlers Actenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s II. czímű kiadványának ismertetése 106

114 vélt fűszálba — még ha gyakran besározzák is kezöket^ — és végre, hogy lesznek semmivé a legbiztosabb kilátások s eltűnővé az ismételt Ígéretek. Említsük meg röviden a legfőbb terveket. Ezek : Angol-holland-porosz-magyar protestáns liga, mely Európának a protestáns vallás rokonságán alapúit államszövetség által új alakúlást akar kölcsönözni ; Orosz-magyar véd- és daezszövetség, melylyel szemben semlegesek maradjanak az európai nagy hatalmak ; De tán valamennyi közt legkalandosabb az olasz liga terve, melynek szándékolt tagjai : Angolország, a pápa, a savoyai berezeg, a velenczei köztársaság és Magyarország voltak. E terv eszméje már 1708-ban fogamzott meg, s a pápa József császár iránti ellenszenvén alapúit. Rákóczi részéről itt tulaj donkép az az utógondolat forgott fenn, hogy pápai pénzzel a horvátokat fellázaszsza, a mi úgy látszik, gyakran fölmerült eszme volt. — Fárasztó volna e fondorlatok és kísérletek teljes előszámlálása. Tudjuk, hogy semmi tényleges eredményre nem vezettek. Benn a hazában Károlyi, Bécsben Pálffy közvetítő kísérletei koszorúztatának sikerrel ; a külremények mind meghiúsúltak. Rákóczi nem foglaltatott be a rastadti békébe (1712). Angliába hajózott : kérték, hogy ne szálljon ki ; visszatért franczia földre. Később elfogadta a szultán ajánlatát, s ennek birodalmában lelt végre megnyúgvást és sírt. Nem tehetjük le az annyira becses kötetet, mely e kor legmagasabb diplomatiai színvonalára emel bennünket, a nélkül, ljogy a sok közöl néhány érdekes részletetne ismertetnénk meg t. olvasóinkkal, kivált azon füzetből, mely pótlék (Nachtrag) czím alatt kiadva, Rákóczinak a franczia udvarral folytatott sajátkezű levelezését tartalmazza. Mindenekfölött érdekes egy franczia részről irt tudósítás, mely az 1705-iki Magyarországot festi; kivonjuk belőle a leglényegesebbeket. A magyar főtiszteket következőleg jellemzi : „A mi a hadi tiszteket illeti : tudni való, hogy idegenek nem bocsájtatnak a sereg parancsnokságára; hogy minden magyar főúr tábornok akar lenni, és hogy nincs köztök egy is,