Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 608

631 18-a körül Budáról alá indula." E német-rácz hadat Bottyán első izben visszaverte, de utóbb, június végén általa megveretett, maga is kemény vágást kapott arczába és 1 övéseket czonib jába. Gickelsberg fölmentette Földvárt, elégette a Duna hidját és lövette a solti sánczot ; de onnan visszavonult. Károlyi Sándor dunántúli hadjáratában Kilitinél, a Balaton mellett, lleistertől vereséget szenvedvén, visszaköltözött a Dunán s ismét a Tiszavidék parancsnokságát vette át. Ideje is volt, mert a marosmelléki ráczságArad alá gyűjtetvén, nagy erővel kirontott, a Nagy-Kunságot megtámadta, május 24-én Kún-Hegyest és Madarast kirabolván, felgyújtotta, s a Károlyi által ellene küldött kuruez had egyik vezére Nyíry ezredes is az első csatában negyvenötöd magával elhullott, és két ágyúja a ráczok által elfoglaltatott; ekkor Károlyi maga utánok eredvén, őket a Körösnél beérte, szétverte, s visszafoglalt két ágyúján kívül tőlük még hármat, s a zsákmány tetemes részével együtt elszedvén, Gyuláig kergette és ezt ostrom alá fogta. A ráczok e kitöréséről Berthóti István szolnoki kuruez kapitány május 25-én ekképen ir a vidék községeihez: „Bizonyos számú hadak Sz. Miklósnál (Török-Szent-Miklós) megszorították az ráezot, sánezba vette magát; ha kgltekuek hadai volnának, jó volna segíteni. Ezen levelet írám ma reggel négy órakor. Valaki igaz magyarnak tartja magát, siessen ide Szolnokba, most van ideje, itten ronthatni most az pogány ráezot." Másik levelében pedig ugyanaz napon imígyen ír Nagy-Kőrösre: „Aradi lovas és gyalog ráczság Kún-Hegyest és Madarast tegnap felrablotta; az mieink tegnaptúl fogvást mind harczolnak velek. Kgltek széltében az Tiszán általköltöztesse az segítséget. Elhitettem magammal, még ma által nem bocsátják az Körösön." Az ekképen mindhárom részen megtört s megriasztott rácz nép most már nem mozdúlt ; a császáriak pedig a Vág vidékén levén elfoglalva, egy elhatározó hadműveletre, Erdély visszafoglalására intézték figyelmüket. E tartományban ugyanis a fejetlelem hadai oly ernyedetlen kitartással működtek, hogy I. Leopold halálakor (1705. máj. 5.) Rabutin császári tábornagy Szeben falai közt ostromzár alá lön szorítva s az egész ország-Rákóczi részére behódítva — utóbb pedig ez évi septemberben a múlt 1704-ik év július 6-án Gyula-Fehérvártt közfelkiáltással