Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Nyilt levél a szerkesztőhöz nyilt kérdés és pótlék 60

68 kezdi meg valahára az osztrák kormány ezeknek kiadását? Lám, a „bar bár" Oroszország megelőzte a híres civilizált Ausztriát ! — FabÓ Alldrás magyar tud. akadémiai tag é.i agárdi evaug. lelké z felügyelete alatt az újonnan alakúit váczi ev. gyülekezet gyámo lítására „Kajzok a magyar protestautismus történelméből czíinü munka jelenend meg, magyar, és németajkú ág. hitv. honfitársaink, valamint a külföld kedvéért német példányokban is.. Fabón kivüt több ismert nevű író is dolgozik bele, pl. Révész Imre, Győry Vilmos. Várhatólag becees tartalmán kívül a szent czél is ajánlja, — Perczel Mór emlékiratai rendezésével foglalatoskodik. Szerzőnek nemcsak a 48—49-ki harezokban vitt vezéri szerepe, de az ezen időket megelőzött ellenzéki mozgalmakban való élénk és hatékony részvéte is történeti fontosságúvá emelhetik müvét. Ennek előrészéből a „Vasárnapi Újság" 1868 iki első számai érdekes mutatványt közölnek, melyben Perezel gyermekkori viszonyaira visszapillantva, helyreigazítja Gyu lay Pál Vörösmarty életrajzának több hibáját, azon időből, mikor nevezett koszorús költőnk a Perczel-családnál nevelősködött. — Böhm Lénárdtól két vastag kötetben megjelent: „Dél-Magyarország vagy az úgynevezett 15 á n s á g külön történelme. " E mű azelőtt német nyelven látott volt napvilágot, s annak idejében Hunfalvy János és Pesty Frigyes megtették rá a kellő észrevételeket. — Nem tudjuk, mennyiben dolgozta át vagy javította munkája magyar kiadását a különben méltánylást érdemlő igyekezetü szerző, — de majd bírálati rovatunkban avatott toll ismerhetni fogja. Egyelőre csak azt jegyezzük meg, hogy e műben a Tököly- és Rákóczi-kor Bánságot érdeklő eseményinek tárgyalása rendkívül hiányos kivált a Rákóczi-kor úgyszólván érintve sincs; megjegyezzük továbbá, hogy a Böhm úr által választott czím, tárgyára alkalmazva, tágabb körű és incorrect; Dél- (helyesebben Déli) Magyarország ugyanis nem = Bánság : mert a Végőrvidék, Szerém, Bács, Baranya stb. vármegyék csak úgy igényt tarthatnak e névre, mint a szerző által tárgyalt három bánsági vármegye. — Szent-Margit oltára, ez Arpádkori remekmű, melyet gróf Batthyány Arthur 20,000 frankért egy frankfurti régiségárusnak eladott volt, alkalmasint a londoni „British Muzeum"-ba kerül; legalább ez intézet alkudozik moet reája, az említett frankfurti üzérrel. Szegény nemzeti múzeumunk ily hatalmas versenytárssal szemben nem szerezheti meg e hazai ereklyét. — Székely Sándor fiatal okmánynyomozótól, ki a b. Perényi-