Századok – 1868

Thaly Kálmán: Gróf Zrínyi Miklós emlékirata II. Rákóczi Györgyhöz. 1653. 633

Gr. Zrínyi Miklós emlékirata II. Rákóczi György fejedelemhez. 1653. A vörösvári, Rákóczi-Aspermont-Erdödy-féle irattárban eszközölt jelen évi vizsgálódásaim egyik föbecsii nyereményéül tekintem a tizenhetedik század legnemesebb magyarjának, a lángszellemü gróf Zrínyi Miklósnak jelen , eddigelé tudtomra ismeretlen emlékiratát ; és mivel igy vagyok meggyőződve, sietek azt a „Századokéban tenni közzé. Hogy ezen emlékirat Zrínyi által II. Rákóczi Györgyhöz intéztetett, abban — ha nem a Rákócziak levéltárában találtatott volna is föl—tartalmát megtekintve, nem lehet semmi kétség. Áll pedig két részből : első része a magyar állapotokról, különösen a nádorság betöltéséről szól ; a második az európai helyzetet és külpolitikai eseményeket ismerteti. Amott Zrínyi józan ítélete, igazszólása, önzéstelen, tiszta honszeretete, s önszemélyét illetőleg nemes szerénysége, — emitt mély politikai belátása, tájékozottsága, tág látköre tűnik ki, — az őt jellemző emelkedett szempont és éles logika pedig egyaránt mindenütt. A beteg nádor, kiről Zrínyi minden kortársánál hívebben és igazságosabban, sőt jtán tüzetesebben is ítél, s kiről irja, hogy „a halál immár az ajtaját kolompozza," az 1653. november havában halálos ágyán fekvő gróf Pálffy P á 1. A megürülendő nádori szék betöltésén törődő honfiú aggódva tekint szét, —• mert a fényes, de akkor éppen súlyos tisztre termett férfiút nem talál. — Sorba előszámlálja a feles számú, számba jöhető jelölteket : gr. Csáky Lászlót, Istvánt, Wesselényit, Nádasdyt, — és a kiről történelmünk mint ilyenről nem is emlékezik, holott Zrínyi szerint ő törekedett a nádorság után legerősebben, a német —• P uchaimot. Hímezés nélkül kimondván mindeniknek erényét s hibáját, határozottan