Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 530 - 530

544 a németek parancsnoka, ismervén a rácz "nép harczi modorát s értvén nyelvét, a csatahely közelében lévő erdőre támaszkodik, a futamlókat visszatartja, tüzesen ellenáll, már markában a győzelem, de a ráczok szokás szerint zsákmányhoz látnak, s a kitartással küzdő kuruczok által megveretnek. Jiilius hónap végén a kurucz hadak Szathmár, Szabolcs és Biharmegyéket hatalmukba kerítvén, Békésmegyét is elözönlötték. Ez utóbbi a Tisza és Maros közt szomszédja Csonggrádmegye tiszántúli részének : a szegedi várörség tehát innen elvágatván, élelmezésre számot nem tarthatott, mert az ország Maros és Tisza közti alsóbb része Temesvárral együtt még török kézben volt, sőt maga a szegedi vár, a ráczok ekkori egyik fő fészke is fenyegetve lön : báró Globitz tábornok és szegedi várparancsnok tehát azon igyekezett, hogy a Tiszát Szeged közelében a kurucz had átkelésétől megóvja. Egész július hónapban örséget tartott Csongrádnál, mely a várral a közlekedést fönntartsa, a kurucz hadak betörését megakadályozza, s mind magát, mind a szegedi várőrséget a Kis-Kunságból, Kecskemét, Körös és Czegléd városokból élelmezze. E közben történtek a diószegi, várad-olaszi és Fekete-Körös-melléki csaták. Hogy a szabadságháború ellen intézett törekvéséktől a harczias rácz népet Bákóczi elvonja, s e fajt magához és a haza ügyéhez hajlítsa, 1703. augusztus 9-dikén székelyhídi táborából ekképen irt reája : „Tudván azt, hogy ezen mindenkor fegyverhez szokott rácz nemzet is országunk nem kevés búját, boszúját szenvedte : azért hogy ö is országunk régi dicsőséges szabadságában részesülhessen, akaránk ezen leveliink által tudtára adnunk, hogy minden időnap és halogatás nélkül fogjon fegyvert, kötelezze édes hazánk szolgálatára magát; mit lia elkövet, megígérjük igaz magyarságunkra, hogy fiúról fiúra, maradékról maradékra oly szabadságban lesznek, hogy sehol senkinek semmi adót nem adnak; minden rácz városok, a melyek most hazánk szabadsága mellett fegyvert fognak, valamint más hajdúvárosok, oly szabadsággal fognak élni, és egyedül csak fegyverükkel fogják hazájokat szolgálni. Ellenben pedig, ha édes magyar hazánk, egyszersmind maga szabadsága mellett is fel nem ül, sőt inkább ellenünk fegyvert fog : úgy a mint már is némely Váradra gyűlt ráczok elkezdették