Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 530 - 530

539 maradjon;valamint abbeli kérelmökre is kegyelmesen hajlandó, hogy azon esetre, haaráczoknakelőbb lakásul szolgált földön Isten kegyelméből a béke és biztosság helyre 1 e s z e n á 11 í t v a, ö s i 1 а к f ö 1-deikbe visszai g tattassa n a k." Bács-Bodrogban, Cson­grád, Zaránd, Arad és Csanádmegyékben igy nyertek a ráczok tömeges telepeket, hol az ekkor még török kézben volt temesi bánság ellenében az úgynevezett tiszai és maros-parti végeket képezték, — itt is folytonos súrlódásban állván mind a római katholikus clerussal, mely tölök a tízedet követelte, mind azon megyékkel, metyekbe telepeik beczövekeltettek. Innen történt, hogy a patriarcha panaszt panaszra halmozott az udvarnál, mire Leopold király 1695-ik évi martius 4-kéu a magyar cancellária által kiadott s névszerint az esztergomi és kalocsai érsekekhez, a nádorhoz, országbíróhoz, a horvátországi bánhoz, a királyi személynökhez s a pozsonyi és szepesi kamarákhoz szóló újabb oklevelével meghagyta : hogy mind a patriarcha, mind az általa tett püspökök a nekik kijelölt kerületekben, bol a török szol gaság jármából a király engedelmességébe átment rácz népből illetékes családok, az udvari hadi tanács akaratából leteleped­tek, vallási tiszteikben háborítás nélkül eljárhassanak, a vétke­seket javíthassák, illetőleg büntethessék, a stólákat s a szertar­tásuknál és régi szokásnál fogva őket illető egyházi jövedelme­ket szedhessék; hogy végre az erősségekbe, mezővárosokba, végekbe és átalában a birodalomba, az udvari hadi tanács meg­bízásából nekik engedményezett helyekbe bárhol beszállított összes nép, szertartása és hitvallása szabad gyakorlatának, minden félelem, veszély, testi vagy érzéki rövidség nélkül ör­vendhessen, és a hajdani, már régente az 1481. V. 3! és 1495. 11.45. törvény által nekik megengedett tizedmentességet hasz­nálhassa és élvezhesse; mely tizedeket ugyanis', ellen nem állván a főpapok és kamarai tisztviselők által előgördített aka­dályok, a nép a saját szertartásabeli püspökök élelmezésére és jövedelemmel ellátására fordíthassa. Ennyi pártfogás, ennyi szabadalom, mentesség és kivált ság mellett is, mind a főhatalommal felruházott patriarcha, mind az alárendelt rácz nép, csak vendégnek, ideiglenesen betele­pültnek tekintette magát, elannyira, hogy midőn Csernovics ér­őt*

Next

/
Oldalképek
Tartalom