Századok – 1868

Hornyik János: A ráczok ellenforradalma. 1703-1711 530 - 530

532 sett tanyát, egyesek épen Komáromig, Győrig jutottak. Az 1526. év gyásza egyidőre kioltotta a reményt Szerbia visszafoglalliátá­sához ; Szapolyai János és ausztriai Ferdinánd versenykirályok egyiránt óvakodtak a hatalmas szultánt boszontani olyatén el­járással, mely ez iránybani szándékot nyilvánítana, ugyanazért Beriszló István helyébe új deszpót nem is neveztetett, mindkét király megelégelvén, hogy a rácz hadi nép kapitányait maguk­hoz hódítani tigyekeztek. 1594. után ismét fölmerült a vágy és remény a temesi ráczok keblében őseik hazájának fölszabadítása iránt; de a te­mesvári basa által leverettek ; a remény azonban ősökről uno­kákra szállott, s minden mutatkozó alkalom élesztette ama égető vágy tüzes ösztönét, hogy valaha ezélt érhessenek. 1689-ki őszön ^Szerbia, Bosnia, Rumelia, Herczegovina a Balkán hegységig elfoglaltatott I. Lipót diadalmas hadai által, в a császári seregek egy része, Piccolomini tábornok alatt Al­bániában és Macedóniában fogott téli szállást. Az európai török birodalom veszve lenni látszott. Imént említett nagy számú ke­resztény népe nemcsak élelmet készséggel szolgáltatott az elő­nyomúló császári hadaknak; hanem Csernovies Arzén, ippeki pat­riarcha-érsekkel élén, tömeges fölkelésre is ajánlkozott. A ba­deni őrgróf, mint a császári hadak fővezére, tanácsolta ugyan az oly távolban telelt seregnek a Száva és Duna mögé vissza­rendeltetését ; de a hadügyben mindenható bécsi főhaditanács Veterani tábornoknak adott hitelt, kit időközben Piccolomini halála után Macedonia és Albánia keresztyén lakosai biztossá tettek, hogy intésére a köztök tartózkodó törököket egy lábig lekonczolják, s ki felirt Bécsbe, hogy reménye van, mikép ti­zenkét ezer zsoldossal s az arnótok fölkelt népével Konstanti­nápolyig juthat s a tengeren át Ázsiába űzheti a törököt. A kalandszerü hódítás eredménye elvakította a bécsi udvart és a Veterani által kifejezett hiú reményt is készpénz gyanánt fogad­ván, ilyetén ámulatában 1690-dik évi április 6-ról a császári belső kanczellária következő kiáltványt bocsátott ki : „Mi Leo­pold, Isten kegyeimébei választott római császár, és Német » Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tót-, Bosnyák-, Szerb-, Bol­gárországok stb. királya stb. Valamennyi népnek és tartomány­nak, melyek örökös Magyarországunktól függenek, és a jelen

Next

/
Oldalképek
Tartalom