Századok – 1868

Horváth Mihály: Elnöki megnyitó beszéde a kolozsvári gyűlésen 521

528 legyen vezérelvünk mind ezen testületi búvárlatainkban, mind általában a történeti anyag gyűjtésénél, hogy ne csak azon adatokat szemeljük ki, melyek valamely csattanós tárgyra vonatkoznak s tán magukban véve is érdekesek ; hanem terjeszszük ki figyelmünket a nemzeti s társadalmi élet minden nyilatkozataira. Ne hanyagoljunk, ne'mellőzzűnk el semmit, mivel elvontan, magában véve csekélynek, érdektelennek látszik ; mert sok ily aprólékos, hasonnemtt adat, egybeállítva, gyakran eleve nem is sejtett világot vet, kivált a miveltségi történet körében, a legfontosabb viszonyokra. Ha az elnöki tiszt, melyet tagtársaim választásából elfoglalni szerencsés vagyok, s még inkább talán a hosszú pálya tanulmányai s tapasztalatai, melyet a történelnyomozás és irás mezején megfutottam, némileg feljogosíthatnának, újjmutatást adnom ifjabb szaktársaimnak, kik előtt a természet rende szerint még egy hosszú pálya áll : azon tanácsot bátorkodnám adni, hogy buzgó munkálkodásaikban, legyenek azok a történelmi anyag gyűjtésére vagy feldolgozására irányozva, leginkább ezen parlagon maradt, mező mívelésére fordítsák figyelmöket s erejöket, mert ezen fogják a történelmi tudomány legszebb, legízletesebb gyümölcseit megérlelhetni. Az e téren való foglalkodás fogja nem csak önmagukat legczélszerübben kiképezni tudományos történetírókká, fejlesztvén bennök a történészi tapintatot s gyarapítván mind a részletek ismeretét, mind ama szellemi törvények hatásának megfigyelését, melyek az erkölcsi világban uralkodók ; hanem egyetemes történetírásunknak is legnagyobb hasznára válandik. Mert csak akkor fogja valamely kitűnő lángelme egész bevégzettségében megalkothatni nemzeti történelmönk müvét, ha e mezőn is elégséges előmunkálatokat találand, s minden szükséges anyag összegyűjtve s osztályozva álland rendelkezésére teremtő szellemének. Mielőtt szólani megszűnném, még egy tartozást kell nyilvánosan lerónom ezen első illésünkben, s úgy hiszem, ebben valamenynyi tagtársaim érzelmeinek adok kifejezést. E tartozás, a legbensőbb hála nyilvánítása nemes Kolozsvár városának közönsége iránt, azon kegyességeért, hogy bennünket kebelébe meghíva. s verdégszeretőleg fogadva, nekünk alkalmat nyújtott