Századok – 1868

Révész Imre: Sinay Miklós magy. történetbúvár emlékezete - 296

308 sor, és a ki, mint láttuk, igen szép kéziratgyűjteményt és könyvtárt szerzett és hagyott maga után, — a mint, mondom, ö elhalt, vagyis az ő halála után évek, söt évtizedek teltek el, a melyek alatt a vándor vagy a búvár csak egy iratlapocskát sem találhatott Debreczen könyv- és levéltáraiban Sinay hagyatékából, mely hirdette volna, hogy ő valaha nemzete és felekezete javára e városban működött. Úgy látszik, hogy csak egyedül nyomtatott és saját maga által beajándékozott müvét tűrték meg a könyvtárban Sinaynak, ha ugyan megtűrték ; mert valóban fel lehet tenni, hogy tanári utódai egy ideig ínég ezt is eltávolították onnan. Sinay halála után két évtizeddel történt, hogy R. Szabó István „egykor tanító és bibliothecarius", Debreczenben, 1828. oktober 14-dikén kelt s a tiszántúli ref. egyházkerülethez intézett folyamodványában megvételre kinálja Sinay némely kéziratait, ezt mondván a többek közt : „azalatt, míg itten magános, ügyefogyott állapotomban nyomorganék, rá akadék ezen már herbarium vivumra fordított, s a mi annak nem jó volt, elvetett manuscriptumokra, és azokat azon szegénységemben is, atyai örökségemet is eladván, megvettem, és azokat a semmivé való léteitől, a veszéstől, hogy a nagy Sinay másodszor is meg ne halna, azon szeretetből és tiszteletből, melylyel a tudományok iránt mindig viseltettem, gyenge erőm, szegény tehetségem megvetvén , megmentettem. Tudom , hogy Magyarország minden tudósainak, kiváltképen az egész protestánsságnak ezzel minden időre, míg ezen irások meglesznek, kedves dolgot cselekedtem." — Nemde jellemző Debreczen akkori tudósairól s különösen protestáns főiskola tanárairól, hogy egyik nagy elődük megbecsülhetetlen kéziratgyüjteményét mintegy saját szemeik előtt engedték végromlásnak indúlni. Vagy talán nem is tudták azok létezését ? Az is igen jellemző ! ') ') A hagyomány azt tartja , hogy Buday Ézsaiás igen sokáig magánál tartotta s mint sárkány őrizte e kéziratokat. Azt is hallottam, hogy egy kötet Sinayféle kézirat merőben elsikkadt, semmivé lett Buday Ézsaiás kezén. — Egyébiránt, a föntebbiekre is tekintve , meg kell még jegyeznünk , hogy a magyar református papi és tanári körökben, s talán egyebütt is a jelen század elején, sőt még későbben is oly sajátságos fogalom volt az irói tulajdon-