Századok – 1868
Pauler Gyula: Magyarország 1661-ben 274
277 Hajdan e virágzó ország alatt tíz királyság volt. Kilcnczet most a török bír, magából Magyarországnak 100 vármegyéjéből 70-et a békében megtartott a török és csak 30 maradt a magyar királynak. ') Ezen 30-ból a törökök a lefolyt 54 év alatt az 160G-iki béke óta mostanig húszat bitoroltak, elfoglaltak, mindig a barátság bizonyítgatása mellett, becsapásokat téve és dúlva, és csak 10, a legkevésbé termékenyek maradtak az országnak, Q ) de ezekben is folyton folynak a dúlások és a néptelenités, annyira, hogy a szünteleni sarczok folytán a szegény végbeliek lassanként, hogy a rabszolgaságot kikerüljék, önként alávetik magukat a töröknek, ki seregét az ő felsége alattvalóin vett ezen sarczokból tartja. E szomorú állapot kétségbe ejti a nemzetet , mert látja közel végromlását, és kevésbé biztos , ha az ilyféle béke tovább tart, mintha nyilt háborúra kerül a dolog. Mondják a magyarok, lia a császár nem akarja őket védeni, engedje meg legalább, hogy a török oltalmába adják magukat, ki Bethlen Gábornak diplomát adott volt, melyben a porta biztosítja a nemzetnek minden szabadságát, ha meghódol neki és 10,000 magyar arany adót fizet. A felső vidéki urak kijelenték a császárnak, hogy nem maradhatnak alattvalói, ha Várad és Jenő a török kezében marad. Még roszabb le-z, lia Erdély is elfoglaltatik, mert ezek védték zárva fekvő földjüket, melyet nincs módjuk megtartani." E rajz, bár némely részleteiben nem egészen pontos, általjában véve hü képét adja az országnak amaz aggodalmas évben , midőn II. Rákóczy György a török által leveretvén, Erdély, a magyar függetlenségnek e védbástyája, végromlásra hajlott, és a magyarok, Zrinyi Miklóssal élükön, hasztalan sürgettek erélyes fellépést a török ellen. P. Gy. ') Molin, úgy látszik, együvé veszi Magyarlionnal Erdély-, Tót- és Horvátország megyéit is, és eklcép kikerülhet a 100. A megmaradt 30 a követkozö lehet : Zala, Vas, Soprony, Mosony, Győr, Komárom, Pozsony, Nyitra, Hont, Bars, Nógrád, Trencsény, Árva, Tlmrócz, Zólyom, Liptó, Szepos, Sáros, Gömör, Torna, Borsod, Abauj, Zemplén, Ung, Boregh, Ugocsa, Szabolcs, Szatmár, Varasd és Zágráb. Magyar közjogilag létezett ugyan Pest, Esztergom és Hevesmegye is, de mert azokból a magyar király egy talpalatnyi földet sem bírt, Molin alig számítá a 30-hoz. 2) Molin itt nem szabatosan beszél, mert lia husz vármegyében történtek is beliódoltatások, azok egészben török hatalom alá nem kerültek. A menten maradt vármegyék ezek lehettek : Ugocsa, Ung, Beregh, Sáros, Szepes, Árva, Liptó, Turócz, Zólyom, Trencsény ; egyébiránt Mosonyban sem emlékszem hódoltságra.
