Századok – 1868

Bujdosó Bálint: A gróf Bercsényi-czímer 270

272 szággyűlés (1690) törvényczikkeit, Tökölyi saját példánya után ; Tökölyi leveleskönyvét az egész 1694-ik évről, Tökölyinek 1704 és 17 05-ben II. Rákóczi Ferenczhez irott sajátkezű leveleit, s Rákóczinak ezek egyikére küldött válaszát ; Tökölyi 1705-iki leveleskönyvének töredékét, — végre ugyannak sajátkezüleg irt végrendeletét. II. Tökölyi Imre főbb híveinek naplói. E rész tartalmazandja Dobay Zsigmond naplóját az 1686 — 87-iki munkácsi várvédelemröl ; Sándor Gáspár naplóját 1693-ról; Tökölyi portai kapitiháinak (Bay Mihály, Orlai Miklós, Bay András) 1692—9 3-iki konstantinápolyi és drinápolyi naplóit, s befejezésül Tökölyi Törökországban bujdosó híveinek a portára 1699 ben benyújtott emlékiratát. — A gyűjtemény, megfelelő bevezetéssel ellátva, hacsak váratlan akadály közbe nem jő, junius végére elkészülend, s vele a Tökölyi-kor kétségkívül becses adalékkal fog gazdagodni. — Révész Imre jeles történetbúvárunk, kinek történelmi dolgozatait mély alaposság s előadását velős magyarság jellemzik, mint értesülünk, közelebbről ily czímü dolgozatot fejezett be s adott sajtó alá Dobreczenben : „A levéltárak megóvásáról és rendezéséről, főtekintettel a magyar protestáns egyházi levéltárakra." E mű , mely mint szakirodalmi, nálunk eddig kevéssé cultivált téren mozog, egyszersmind hivatalos javaslat is, mely a tiszántúli helv. hitv. superintendentia april közepén tartandó közgyűlése elé fog terjesztetni. — A Bethlen-főtauoda. A Bethlen Gábor által fejedelmi bőkezűséggel alapított, s utána a Rákócziak és Apafify által kegyelt gyulafehér vá r-n agyenyedi reform, főiskola monographiája P. Szathmáry Károlytól, mint könyvészeti rovatunk hirdeti, megjelent. Terjedelmes és díszes kiállítású kötetet képez e derék szerzőjének becsületére váló mű, mely annyi érdekes adatot tartalmaz müveltségtörténetünk köréből. Szathmáry — kinek jelen munkájából a múlt évről ismernek egy önálló részletet olvasóink — nagy szorgalommal szedett össze és gonddal helyezett itt együvé úgyszólván mindent, a mi e hazánk fejlődési történetében oly nevezetes szerepet játszott főiskola úgy bel- mint kültörténetéhez még egybegyüjthető volt. A nagyenyedi fötanoda beltörténete a hontörténet búvára előtt tanúlságos, kültörténete pedig változatos , nagyszerűen szomorú catastrophákban gazdag, — elkezdve az 1658-iki tatár, folytatva az 1704-iki német, s befejezve az 1849-iki oláh dúlásokon , égetéseken, melyek e szépen virágzó intézet épületeit, gyűjteményeit, nagyszerű könyvtárát tudomá-