Századok – 1868

Pesty Frigyes: Schwicker J.: „Martinuzzi bibornok és a reformatio” 259

259 vi. „Martinuzzi bíbornok és a reformatio Magyar- és Erdélyországban." Irta Schwicker János Henrik. 1867. Magyarország története hazánkon kivül is oly alapos tanulmány tárgyává válik, és nem ritkán oly becses adatokkal gazdagul, miszerint, ha tőlem fligg, a „Századokéban állandó rovatot nyitnék : „Magyarország története a külföld irodalmában", — nemcsak olvasóink, de íróink is nagy köszönettől vennék, ha felszínen tartatnak mindazon közleményekre nézve, melyek külföldön hazánkra vonatkozólag megjelentek. Nem egészen külföldi, hanem osztrák folyóirat az, melyben Schwicker János Henrik hazánkfia, nagy-becskereki tanár, egy bennünket érdeklő értekezése megjelent, és melyet most röviden ismertetendő leszek ; t. i. „Kardinal Martinuzzi und die Reformation in Ungarn und Siebenbürgen." >) Martinuzzi a magyar történet egyik legkiválóbb személyisége, és azért nem csuda, hogy költők és történetírók sokat foglalkoztak vele, de noha remek tollú életirója akadt Horváth Mihályunkban, a sohasem nyugvó történetvizsgálatnak köszönhetjük azt, hogy a hires bibornokot és még híresebb státusférfit egészen új oldalról tanúljuk ismerni, t. i. az ő viszonyát az épen akkor fejlődni kezdő reformatióhoz. Schwicker lelkiismeretesen és tárgyilagosan használta fel az ide vonatkozó forrásokat, és a nélkül, hogy hőse iránt — mint ez a biographusoknál sokszor megesik — elfogult előszeretettel viseltetnék, helyes Ítélettel mozgalmas korának azon álláspontjára emeli, mely őt megilleti. Ezen értekezés, fent kiemelt eredetiségénél fogva, élénk vonásokkal ecseteli az erdélyi vallásújitók főszereplőit, és ez által méltán oda utalt, hogy Martinuzzi kora nemcsak a török anyagi hatalommal való harczok korszaka vala. A világos, átlátszó szöveg gyakran jegyzetekkel kisértetik, melyek tanúságot tesznek, hogy szerző nem elégszik meg a ') Megjelent az Österr. Vierteljahrsschrift für kath. Theologie, VI. folyam, harmadik füzet 397 — 448 lap ; külön lenyomatban is Bécsben 1867. Holzhausen Adolfnál.