Századok – 1868
Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor levele Alvinczy Péter kassai refor. paphoz 224
237 zése vagyon, akár minemű az olyan jószág, abba marad, és kezéből senki nem tartozik remittálni, mint verbi gratia Bornemisza Jánosnál való jószág felől Petének végezése vagyon velem: ergo kezénél maradt ; a papok jószága felől végezésem vagyon, kit széplaki jószágnak hívnak, ergo kegyelmednél is megmarad, s igy egyebeknél is. Sokat gondolkodtunk akkor is, kiknél lehetne oly jószág, mely felől végezés nem volna ? de mi sohul nem találtunk elménkben egyebet, hanem Kisfalud, Szeghi, Nádas j mert ha sokat találtunk volna, noha erre is számtalan altercatiók után csak Lőcsén accedáltam, de mindannyi elhagyattatásim és kéntelenségim miatt sem mentem volna. Nemességekben és egyébb akármi adományimban pedig hol valaki megháborít, tattatnék, soha császár commissáriusitól sem volt intentió is semmi aff'éléről, nemhogy azokról, melyről császár consensust eddig adott, hogy cassáltassanak, Isten tudja, egy szót soha olyant senki nem is hallott szájokból, hanemha erővel akarnák immár mostan a magunk felei arra magyarázni ; sőt a diplomában egy szóval való emlékezetet is nem talál senki csak arról is, hogy imez, avagy amaz jószág resignáltassék : hanem privatim assecuráltam őket azoknak a jószágoknak állapatjok felől, a kik eddig semmi végezésbe nem volnának. Hogy különben nincsenek, im de verbo ad verbum leíratván, megkültem kegyelmednek, ebből eszébe veheti, és a kiket illik, certificálhatja az állapatról. Én vallottam ebben is több kárt egyebeknél, mert az 30 ezer rénes forintot, és a végek építését császárnak remittálnom kellett ; ilyen a kénytelenség, kiket köszönök a magyar nemzetnek. Ezeket így értvén kegyelmed, ha más különben hirdet is, ennél egyebet ne higyjen senki ; csuda bizony ez is, és az Istennek egy kiváltságképpen való nagy kegyelmes gondviselése maradott rajtunk, hogy olyan elhagyatott állapatomban csak így is végezhettem : holott szalma keresztül nem hullhatott közöttünk, melyet azontúl a németnek értésére nem adtanak a magunk felei. Jól tudta, mely erőszakkal ültenek fel, és addigis, míg mellettünk voltak, mely nehezen tarthattam meg ; melyekre nézve azt kell csudálni, hogy mint vonhattam tractára is a császárt, annál inkább, hogy az előbbeni transactiónak conditióit reserválhattam, amnestiát szerezhettem. A ki nem szereti, a
