Századok – 1868

Szilágyi Sándor: Bethlen Gábor levele Alvinczy Péter kassai refor. paphoz 224

233 Isten által az győzedelmes felek ; mégis 18. gyűlést tartának az urak és vármegyék, erőltetvén, hogy éu kérjek császártól bé­kességet. Mely kívánságnak nem látván fundamentumát, sőt igen nagy gyalázat nélktil hogy az nem is lehetne, nem annuál­tam ő kegyelmeknek, sőt totus contrarius voltam, várván az jó occasiotól ; melyet látván, hogy cselekedni nem akarok, akara­tom ellen is eloszlanak mellőllem : legelőször is Rákóczi György uram jöve haza feleségének feje fájására is, avagy partussára. Látván, hogy sem az magok javára, tisztességére, sem az én becsületemre nem néznek, hanem utquunque csak lehessen békességek, semmivel nem gondolnak : kényszeríttetém az gyalázatos conditiók szerint császárral megbékélni n i к e 1 s burgi tractatus idején, nem ugy az mint én kívántam volna végben, ha az tatár had szintén kellete korán nem érkezik vala ; mert minden egyenetlenségeket, intentumokat, és hadakozáshoz való kedvetlenségeket az magyar nemzetnek császár és tanácsi jól értették, tudták azt is, hogy U j v á r és P о z s о n y alá erővel vitték őket, sőt az gratia-levelet mely örömmel acceptálták volna : melyre nézve tudta császár maga hatalmát őrzeni, ha mi Istentől nekünk engedtetett aurea occasioval élni sem akartunk, sem tudtunk. Mely nehezen retineálhatánk Kassa várossát kezünknél, jól tudja kegyelmed, mennyit Ígérnek vala érette : bizony nem az proventussáért, sem hozzájok való szeretetekért, hanem bosszujoknak rajta való ultiókuak kívánságáért. Ezeket szükség kegyelmednek in memóriám revocalni és ha conscien­tiose considerálja az álla pataknak series szerént való cursuso­kat: mindjárt feltalálják, hogy nem ez mostani trac­tatus által concludált gyalázatos békesség szerzette elméjekben az gondolatot, és szívekben az félelmet azoknak kik az mostani végezéseinket kárpálják mibennünk, és nem tudom mit nem keresnek alatta : hanem az nikolspurgi tractára való kényszergettetésem vevé el minden dicsőségét, jó hirét-nevét az magyar nemzetnek, — azt tudniillik, melyet Isten énáltalam állatott vala helyére nekik ; mert az feljül elészámlált megunatkozásból, és hadakozáshoz való kedvetlenségből származott vakmerő engedetlenségek, sze­mélyemnek töllek megvettetése kényszeritett akkor engemet azoknak az gyalázatos conditióknak subscribálására, kiknek az Századok. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom