Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 195

205 örömmel fogadott értesítés után Rómer folytatá a múlt alkalommal megkezdett régészeti előadásait. Ma Ebenhöch Ferencz koronczai esperes úr, társulatunk egyik lelkes tagja, s fáradhatlan helytörténeti búvár által Koronczón és környékén gyűjtött bronz-korbeli becses és ritka műtárgyakat mutatta be, s magyarázta, hasonló élvezetet nyújtva a jelenvoltaknak, mint a mult ülésen. Szintén Rómer Budavárának egy 1541-ik évi igen nagy és eddigelé nein ismert képét is előterjesztette másolatban ; eredetije Bécsben létezik. Vonzó előadásait jövőre is folytatandja. 9) Végül megemlítendő Dankó József esztergomi kanonok úrnak a társulat iránt tanúsított abbeli szíves figyelme, hogy „ G y ö r m eg y e i S a b a r i a" stb. czímü történelmi értekezéséből 9 példányt küldött be , melyek köszönettel fogadtatván, szerző kivánatához képest a jelen volt v. tagok közt kiosztattak. Ezek után elnök úr az ülést berekeszté. Felszólítás a községi évkönyvek ügyében. Nincs emberi szív, mely a múlt események egyikének mint másikának az emlékezetben felújulásánál teljesen közönyös maradhatna ; nincs emberi elme, melyet egy mint más történt dologra emlékezés egyáltalán tanulság nélkül hagyna ; ámde szívünk, eszünk korlátolt fogékonyságánál fogva egyén sincsen , kinek ítélete minden eseményt s ez eseményekben az emberi tevékenység minden nyilvánulását tiszta, föltétlen tárgyiasságban méltathasson ; ki bármely történt dolog emlékezeténél az örömre vagy búra , kegyeletre vagy neheztelésre hangoltságot teljesen az eset belső értékéhez fokozottan érezze. Az események iránti érdeklettség, azok tárgyias nagyságához, az egyéni míveltség haladásával mindinkább helyesebben arányul ugyan, de függve egyéb viszonyoktól s főképen nyiltabb vagy rejtettebb mozzanataitól amaz önösségnek, mely bennünket személyes érzületünk, személyes világnézetünk képeihez von ; mozzanataitól amaz előszeretetnek, melylyel részint minmagunk átélt napjainak emlékezetén csüggünk, részint oly szereplőkén , kiknek vérében vagy nyelvében, hitében vagy meggyőződésében, élvében vagy szenvedésében, foglalkozásában vagy lakási viszonyaiban egyéniségünk vonásait több vagy kevesebb hűséggel visszatükröződve látjuk.