Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 195

199 időnek önsúlya sem vala képes egygyé olvasztani a külön nemzetiségi elemeket, néhol pedig még nagyobb hézag támadt közöttök. Nagyobbitá ezen elválasztó hézagot a külön népségek között az ellen-reformatió is, a kedélyeket gyűlölséggel töltvén el. A népségi sokféleség, kivált e korban, belső rákfeneként rágódott a haza elemein. A királyi hatalom nem magában az egész nép általános ragaszkodásában a fejedelemhez, hanem a török ellen segélyül behozott idegen s itt zsarnokoskodott hadseregben kereste s találta támaszát, s épen azért, mivel nem nemzetiségi elemen alapult, erő nélküli, ingadozó vala. A n em e s s é g e t, általán véve, önzés, pártgyülölet, féktelenség, bizalmatlanság bélyegzi. A városi lakosság vagy polgárság szüntelen zsurlódásban volt a nemességgel s a hon védelmére rendelt de fegyetlen külhadakkal s tábornokaikkal. A pórság állapota kevéssel volt jobb a rabszolgaságnál, reá nehezedett a hon nyomorúságának legnagyobb súlya. Atörvényhozás leginkább a nemzeti jog sérelmeivel, a katonai zsarnokság megfékezésével, a katonai szolgálat s hadi terhek szabályozása- s felosztásával^ az adó s harminczad rendszerezésével foglalkodott. Az iga zságszolgáltatás elhanyagolva, megvesztegetve vala. A reformatio a nemzetet pártokra szakgatta, s aránylag csekély volt a haszon, melyet az erkölcsi nemesülés tekintetéhen, a népre árasztott ; sokkal sikeresebb hatása volt a nemzetiség fenntartására s kifejtésére. Atudományok a zajos időkben is találtak mind mívelő, mind pártfogó barátokat, a mi leginkább a reformatio által okozott szellem-fölgerjedésnek tulajdonítandó. A művészet nem honosulhatott meg a szüntelen harezok pusztításai között. Tárgyát szerző ezután a Buda visszavételétől II. Józsefig terjedő korban keresi. A törökkel viselt másfél százados harezot, hazánkból kiűzetése után, polgári háborúk válták fel. A nemzeti é 1 e t a belforrongás e korszakában nem nyerlicte bővebb, üdvösebb kifejlést ; a lelkek csak a kényszerítés és ellenállás gondolataival valának eltelve, s a nép felekezeteit leginkább vallási osztálykülönbség bélyegzé ; volt azonban, mi a feleket összetartá s törekvéseiket részben legalább egy czélra egyesíté : ez az alkotmány eltörlése által fenyegetett, vészben forgó nemzetiség vala. A fejedelmek s nemzet közt elharapódzott