Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 165

180 Legrégibb nyelvemlékünkben, a halotti beszédben még rendesen találkozunk ezen ikerhangzóval, mint példáúl a iarou, valou stb. szókban = járó, való ; míg a későbbi korszakbeli nyelvemlékek azt nélkülözik '). így a nevekre nézve is, míg Béla névtelen jegyzője Soyou, Morout, Gelou-t ír = Sajó, Marót, Geló helyett, és hasonlón régi okmányaink is, annál gyakrabban, mennél régiebbek — használják ezen ikerhangzókat *) : addig az újabb, vegyesházi korszakbeli okmányokban ez egészen megszűnik. És ím ez is nyilván okmányunk régibb, Arpádházi kora mellett tanúskodhatik. Végre még okmányunk elmarasztaló Ítéleti formulája : non venit, non misit, unde eum in iudicio remansisse decrevimus (meg nem jelent, nem küldött, azért az Ítéletben elmarasztaltatott), igényelhetne figyelmet. De ez más okmányokból is eléggé ismeretes lévén 3

), nem tartóztatjuk bővebb magyarázatával az olvasónak ily nehézkes tárgygyal úgyis kifárasztott figyelmét, melyet csupán okmányunk érdekességeire kívántunk igénybe venni. És hogy ily érdekességekben okmányunk ismét a mily apró alakjára, oly dús tartalmára nézve, arra, úgy vélem, az előadottak után senkit sem szükség újra figyelmeztetnem. ') Lásd : Toldy, A magyar irodalom története. T) Lásd épen a IV. László király korabeli okmányokban is, példáúl 1277. Cod. Dip. VII. 2. 56. ') Lásd példáúl Cod. Dip. VI. 2. 343 : non venit, non stetit stb.