Századok – 1868

Ipolyi Arnold: Magyar okmányérdekességek - 165

175 szágok eladományozása és a várjobbágyok nagy részének az ország nemesei közé felemelése által szlinöfélben s átalakúlóban volt , a megyét pedig már nagyrészt ezen új köznemesség lakta : a megyei törvénykezés is e szerint kezd módosulni. Igy alakúinak successive a megyei gyűlések s a megyei nemesi választott törvényszékek, melyekben a nemesek nemestársaik felett Ítélnek. Eleinte bizonyára ezen nemesi törvényszékek »lakja, birái száma határozatlan volt, míg, mint látjuk, később rendesen már négy megyei nemesbírónak, táblabírónak vagy szolgabírónak — a mint ezen hivatalok lassan ezen nemesbírákból fejlődtek —• jelenléte kívántatik, a megye főispánja vagy alispánja, sőt a nádor által is tartott s vezetett megyei törvényszéknél. De ezen fejlődés, mint láttuk, már II-dik Endre korától IV. Béla, V. István, IV. László korán át folyvást tart, s így találja már nyilván ezen állapotot III. Endre fentidézett törvénye, mely azt némileg szentesíti és rendezi : meghagyván, mint láttuk, nem azt, hogy ezen törvényszéknek fel kell állíttatni s mi lesz annak rendeltetése, hanem annak inkább ezentúl rendes és törvényes alkalmazását. Ez eléggé megfejtheti azon nehézséget is, hogy bár ezen bíróságok már előbb léteztek és működtek, kiadványaik mégis nem ismeretesek 1299-nél előbb. Eddig t. i. azok ritkák lehettek, míg III. András törvénye által ezen törvényszékek mintegy újabban szerveztetvén s megerősíttetvén, valamint bővebb alkalmazásba hozatván, okmányaik is mindegyre szaporodnak, miután maga a törvény rendelkezik az iránt, hogy ezentúl ezen megyei keresetek is a hiteles helyek, káptalanok és conventek hitestanúsága; Írásbeli idézése mellett menjenek véghez '), a miáltal nyilván az ezen megyei törvényszékeknél az addig nagyobbára szokásos szóbeli eljárás mindinkább Írásbelivé változott, s innét a felölök szóló okmányok is szaporodhattak. Épen analog eset lehet erre nézve példáúl a megyei főispán és alispán, a comes parochianus és comes curialis bírósága. Hogy ezek régi rendes megyei bírák voltak III. András törvénye és kora előtt, azt kétségbe vonni nem lehet : mégis nem is') Ilyen kiadvány volna a Hazai okmánytárban III. 10, mely a mily szokatlan, ép úgy tanúsítja hasonló okmányok létezését, de ritkaságát is.