Századok – 1868

Hajnik Imre: Adalékok a magyar kereskedelem történetéhez a vegyes házbeli királyok alatt (I. Kassa.) 145

gánosok jószágain, befogadásukat csakis állandó megtelepedés mellett (például ház vagy telek vétele útján) engedvén meg '). A középkorban egyáltalában uralkodott kereskedelmi kényszer, mely az árúmegállitási jog osztogatása által elészabta a kereskedőnek, hogy mily városban adhassa el árúit, nem ritkán az által is korlátozta öt, hogy az illető városban sem adhatott el mindenkinek bármely árút és nem határozatlan mennyiségben. Valamely város polgárai gazdagsága emelése kedvéért gyakran osztogatták a kiváltságot, hogy az illető városba jövő kalmárok egyedül azon város polgárainak adhassanak el korlátlanúl, mind az árúk minőségét, mind pedig azok mennyiségét tekintve, másoknak pedig csakis igen szűkre szabott korlátok között ; mely intézkedés czélja volt, hogy a városba hozott árúk további eladásának haszna az illető város polgáraira háromoljék. Ily kiváltsággal birt Zsigmond kegyelméből Kassa is. Míg a kassai polgárok a városukba jövő kereskedőktől korlátlanúl vásárolhattak, addig Zsigmond 1404-ki kiváltságlevele szerint a város kebelébe nem tartozók nagyobbszerü vásárokat egyedül a kassai polgároknál tehettek . a Kassára érkező idegen kereskedőknél közvetlenül pedig csak határozott mennyiségű és minőségű árúkat vásárolhattak ; midőn a szabadalomlevél elészabja , hogy példáúl csak hat vég lengyel posztót, vagy csak hármat a kölni, kettőt az ú. n. finom posztóból, négy vég parketet, tizenkét kalapot vagy sipkát, fél-font sáfrányt, egy font borsot, huszonöt darab bőrt stb., így az ú. n. kisebb árúkból egy arany-forint értékéig veliet nem kassai polgártól az idegen, ') rendelkezik Zsigmond 1435 (Posonii i. f. b. Georg'. Martiris.) — Titkos levélt. Depositorium nro 24. — így különösen V. László, ki 1453-ban (Viennae f. d. pr. a. f. b. Viti et Modesti martir.) meghagyja mindenkinek, hogy a külföldi kereskedőket : „qui, ut praefertur, ficto colore incorporationis suae in medium civium alicuius loci fraudulentas eorum negotiationes in Regno nostro exercere consveverunt, nisi se prius sub íidej ussoria cautione et sub poena solutionis triginta m arcarum Argenti obligaveriut, quod infra unius Anni revolutionem in dicto Regno nostro ducta légitima uxore et emplis hereditatibns, fixam residentiam facient, in vestras Civitates, Villas seu vestri medium acceptare aut quascunque mercantias et negotiationes exercere, permittere nullomodo praesumatis." — Titkos levélt. Dopositoriuni nro 26.