Századok – 1868

Garády: Horváth Mihály kisebb történelmi munkái III. kötet - 120

127 itt, kivált a Székelyföldön, nevezetest) volt a lótenyésztés. Ez a Duna s Tisza közti és dunántúli megyékben is inkább virág zott, de a szükségletet egészen nem fedezte. A juhtenyésztésben Mária-Terézia uralkodásának utolsó tizede korszakot alkotott, ekkor honosíttatván meg a merino-faj. A méhtenyésztés is nevezetes volt már e korszak alatt. Tótországban, a temesi bánátságban, Arad-, Békés-, Hont-, de tnéginkább Szepes-, Sáros-, Zólyommegyékben. A belfogyasztást leróva, mintegy kétezer mázsa viasz és négyezer mázsa méz viteték a külföldre. A műipar tekintetében, a mindennapi szükségeket pótló kézmiívek a külföldről beköltözött lakosokkal együtt hamar meghonosultak a töröktől pusztán hagyott vidékeken ; sőt a nagyobi) városokban némely fényűzést tárgyazók is. De tökéletesbiilésöket gátolta az elöitélet, mely a honi készítmények ellen nyilatkozott, és az urainknál közönséges divat, mely csak külföldinek tulajdonított becset. A gyárak- és manufacturákban nagyobb előmenetel mutatkozik. E korban vettetett meg, egye bek közt a gácsinak is alapja. A gyapjúkelme - gyárak közt említendő még a pozsonyi, kisbéri, tepliczi, köpcsényi, podborjei Pozsegában. Pokróczot és szürposztót a felvidéken, fekete gubákat Debreczenben készítettek. Gyapotkelme - gyárat с kor kettőt hozott elö, a sasvárit és cseklészit. Nevezetes!) vászongyáraink voltak a tepliczi, poprádi, bêlai, felkai, szombathelyi (Szepesben). Fehérítők, kallók is több helytt léteztek a felső megyékben. A selyemtenyésztés és gyártás kezdete III. Károly, s a temesi bánságban a már említett Mercy érdemei közé számítandó ; selyemgyár volt Temesvárit és Bellováron. Fiúméban nagyszerűbb fátyolgyár létezett. A kelmefestés is nevezetes haladást mutatott e korban. Kitűnő jóságuak valának s kiilkereskedésbe is jutottak bőrkészítményeink. Az élelemnemü mesterséges készítmények közül legdivatozóbb volt az égettbor, mc lyet különféle g)timölcsökből főztek. Olaj az alvidéken len-és kendermag- és repczéből, Galántán tökmagból, a Bakonyban bíikkmakkból ütteték. A hamuzsír sok kezet foglalkodtatott az erdős vidékeken. Enyvet legnagyszerűbben Győr főzött. Salétrom és sziksó-soda számos helyen főzetett. Debreczen és Szeged szap" panával tűntek ki, mely Német - és Olaszországban is ismert vala. Lőpor Budán, Kassán és Borostyánkőn annyi készíttetett)