Századok – 1867

Ráth Károly: Az alkudozások kezdete Bocskay Istvánnal az 1605-ik év nyarán 317

328 tig haszontalanul kelle időzniök, s talán eltalálom, ha ennek okát az Illyésházy Istvánra és Bocskaynak a szultánhoz köldött követére Kékedy Györgyre való várakozásban keresem. Kékedy július 16-án érkezett meg Kassára, igen jó hírekkel; ugyanazért Bocskay másnap 17-kén gyűlést tartott, minden ágyúit kilövette, és a királyi biztosoknak tudtukra adatá, hogy mivel ö neki az erdélyiek hűség-nyilatkozatának elfogadása végett Erdélybe kell utaznia, — tovább nem tartóztatja őket, s mihelyt a válasz elkészül, távozhatnak. Illyésházy István ugyanezen örömnapon érkezett Kassára, s tisztességesen fogadtatott. A fejedelem alig egy óra múlva, saját hintaját küldvén érte,kihallgatáson fogadta őt, s közölvén vele a dolgok állását : a választ némely tételeiben szeliditette, melyet a királyi biztosokkal akart hitelesíttetni ; midőn azonban ezek részint annak szövege miatt, részint mivel ilyesmit ő neki, a kiállítónak kellene hitelesíteni : ezt teljesíteni vonakodnának, újra tanácsülést tartott, hol is abban állapodtak meg, hogy az iratot kijavítsák, s erre egy napi várakozást kívántak. Bocskay ezután Szokoly Péter és Csáky István által megküldvén az okiratot, midőn a követek nála búcsukihallgatáson voltak : bárom levelet mutatott nekik ; az első a vezérbasáé volt, melynek hiteles fordításából kitűnt, hogy a szultán megparancsolta neki, miszerint Rudolf királylyal békét kössön ; a másik Radul vajda hitlevele, a harmadik az erdélyi rendek levele volt, mely hüségeskűjöket tartalmazá, azon esetre, ha Bocskay Erdélybe megy s hit alatt megígéri, hogy minden régi kiváltsá gaikat fentartandja. Ezután a követek tőle elbúcsúzván, szállásukra mentek. Azonban hozzájok küldé főudvarmesterét, Szokoly Pétert, ki tudtokra adá, miszerint ura igen óhajtaná, ha még három napig várakoznának, mert Kátay Mihály korlátnoka azt irta Krakkóból, hogy hazajöveteléig jó volna a királyi követeket Kassán tartóztatni, mivelhogy reájok nézve fontos hireket hozand. Forgácsék azt felelték : mivel a legcsekélyebb késedelmet is károsnak ítélik a békére nézve, tovább nem maradhatnak, és kérték, hogy ne tartóztassa a fejedelem tovább őket. Erre a főudvarmester eltávozott ; de csakhamar megint visszajőve, Bocskay azon izenetével, hogy legalább csak egy napot késsenek, akkor semmi kifogása sem leend elútazásuk ellen. Vára-