Századok – 1867

Jakab Elek: Az erdélyi országos czímerek története 336

343 négy mezőre osztott földe első mezejében van a kettős kereszt, a másodikban az egyfejü sas, felette a nap és hold, harmadikban a négy folyam, negyedikben a hét kastély, középben a Bocskay-czimer. Bethlen Gábor pecsétem is előbb csak a nemzetségi czimer volt, később a nemzetekéi is. Az egész egy koronás paizst képez, a nemzetségi czimer közből, mellette kél, paizst tartó oroszlán, alább jobbra a magyar sas, balra a nap és hold, legalól a hét kastély. Midőn Pozsonyban királylyá választatott, Magyarország czimerét is használni kezdette. Ez a Bocskay négy mezőre osztott czimerének utánozása volt, azon módosítással, hogy a kettős kereszt az első és harmadik mezőben van, alatta a négy folyam, — a másodikban a sas, a negyedikben a nap és hold, és a hét kastély. Özvegyéén szintén hármas paizs, legfelül a Bethlenek — legalól a fejedelemné czímerei, közbül a legnagyobb osztályzatban a sas és nap, a másodikban a félhold és hét kastély. Pénzein a kis közép-paizson kívül, melyben férje nemzetségi-czimere volt, hat mezőre osztott nagy paizs, s azok kettejében az ország czimere, alább saját nemzetségi czímerei. A Rákócziak czimerének tartalma némi módosítással szintén e volt. Zsigmond pecsétén saját nemzetségi-czímerén kívül csak a hét kastély van kimetszve, I. Rákóczi Györgyén a nemzetségin kívül a három nemzet czimere, II. Rákóczi Györgyén csak a magyarok és szászoké. A Rhédey, Barcsay és Kemény János pecsétein s pénzein szintén az eddigi elosztás volt : csak a középen levő nemzetségi-czímerek és köriratok változtak, a szerint a mikor, melyik fejedelem uralkodott. Már nyolczadik századát élte e földön nemzetünk : midőn az ország czimere és pecséte iránt határozottan intézkedett. Barcsay Ákos fejedelem uralkodása alatt, az 1659. május 24-én Szász-Sebesben tartott országgyűlésen, csaknem a harczok zajában, az ország törvényhozása egy nevezetes közjogi intézkedést tett, melyet azon kor orthographiájával írva, szó szerént ide igtatni szükségesnek tartok. „Láttyuk Kegyelmes Urunk — mondják a 3 ik czikkben — ebből is országúi nagy fogyatkozásinkat, hogy bizonyos pecsétünk nem lévén, netalám most immáron kárunkon experi" állyuk annak ekkédiglen való szükséges meglételét ; hogy azért ebből is Jövendőben is nagyobb incommoditásunk ne következ-