Századok – 1867

Pauler Gyula: Zrínyi Péter. (Életrajz.) - 89

94 resztények vesztesége felette csekély volt. A zászlókat Péter Leopoldnak küldé, a horvátok pedig rögtönzött dalokban dicsői­ték a fényes hadi tettet '). Ugyanakkor Miklós a Dunánál győzött, egy hónappal ké­sőbb a tatárokat a Muránál megverte, és merész téli hadjáratban az eszéki hidat felégette. Europa szemei a magyar nemzetre, a Zrínyiekre fordultak. Horvátország , Krajna, Styria, melyet ők fedeztek, sértetlen maradt, míg a német hadak gondjaira bízott Morvából, Austriából 100,000 foglyot raboltak a tatárok. Csák­tornyára a szász és bajor fejedelmek, a mantuaiés toscánai her­czeg, a spanyol és franczia királyok, a pápának elismerő, buzdító levelei érkeztek. A Zrínyieket szóval ; pénzzel segé­lyezni annyi volt, mint az egész kereszténységnek tenni szol­gálatot. Különösen XIV. Lajos király mindenkép kimutatá tisz­letetét Zrínyi Miklós iránt, mig Bécsben, a német vezérek győ­zelmeit fitymálták és midőn Kanizsát, épen a németek lassúsága miatt bevennie nem sikerült, kaptak az alkalmon, s újra Monte­cuccolit, ellenségét, nevezték ki fővezérré. A török sereg, Kanizsának felmentése után a Muraköz, Ujzrinyvár ellen ment, a vakmerő Zrínyieket megfenyíteni. E pontot megtartani lett volna magyar felfogás szerint a keresz­tény hadnak feladata. A magyarok szép számmal gyűltek a Murához, köztük Zrínyi Péter is 4000 ember horvát végbeli had­dal, azonban látnia kellett, hogy Montecuccoli Ujzrinyvárt, csa­ládjuknak vérrel megvédett szemefényét, nemcsak nem támo­gatja, de minden módon, mint haszontalan pontot feladni törek­szik, bátyját mellőzi, öt pedig, midőn a fővezér tudtával jun. 27-én a török sereg oldalába portyázni a Dráván át kelt, cser­ben hagyta, ugy hogy eredménytelenül kellett visszavonulnia. Mindazon által, midőn Miklós panaszt tenni'Bécsbe készült, a magyar urak közt volt, kik visszahívták. Két nappal később Ujzrinyvárt a török a keresztény sereg szemeláttára a német őr­ségtől, melyet Montecuccoli Zrinyi emberei helyett beletett, kard csapás nélkül, megvette.— A harcz ezután a Muraközről, melyet a német hadak tatár módra kiéltek, a stájer határok felé huzó­| Ortelius Redivivus II. 287. 1. Antler, Memoria de bello hungarico turcico, kézirat, a nemz. muzeumban 1606. lat. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom