Századok – 1867

Pauler Gyula: „Dallos Miklós győri püspöknek politikai és diplomatiai iratai. (1618-1626)” és „Báthory Gábor fejedelem története”. (Könyvismertetések) - 79

79 s zágon lendíteni ? Megelőzi az okmányokat Dallos élete Franki Vilmo stól. Nem biographia, csak áttekintése élete folyamának, de mint ilyen — igen sikerült. Minden praetensio nélkül beszéli el az eseményeket, megadja a kapcsot az egyes okmányokhoz, és tökéletesen tájékozza az olvasót. Látszik belőle, hogy Franki Vilmos legkisebb részleteiben ismeri a kort, melyről beszél. Sajnáljuk azonban, hogy szerző néhol Bethlen Gábor ellen bizonyos animositást tanúsít, és ennek magaviseletét az ausztriai ház iránt nem magasabb nemzeti, hanem azon szempontból fogja fel és bírálja meg, a melyből Dallos, Pázmány és e fejedelemnek más ellenségei, szavakba, külsőségekbe kapaszkodva', szerették megitélni. Nincs kétség, hogy Bethlen Gábor mint politikus, eszközei megválasztásában karöltve járt korának épen nem scrupulosus államférfiaival : de e nélkül sohasem lett volna fejedelem, választott magyar király, és az európai politikának egyik nevezetes tényezője. A történetirónak joga, sőt kötelessége hibáit kimutatni, kimélet nélkül megróni : de ellenfeleinek sem szabad kegyelmeznie. Vétünk a történeti igazság ellen, és hamis színben tüntetjük fel a multakat, nem csak valótlan állítások által, hanem akkor is : ha egyik félnek hibáit kiemelve, a másik fél hibáira szinte reá nem mutatunk. II. Báthory Gíúbor fejedelem töite'nete, irta Szilágyi Sáudor. Pest, 1867. Kiadja E á t h M ó r. Az előttünk fekvő munka öt esztendőt fest Erdély történetéből, 1608—1613, melyeket Báthory Gábor fejedelemsége töltött be. Elmondja Báthory Gábor származását, ifjúságát, az eseményeket és fondorlatokat, melyek Rákóczy helyébe a fejedelemségre emelték. Báthory ingatag állását a porta és Magyarország közt, terveit, egy confoederatio alakítására Oláh-, Moldva-és talán Lengyelországgal is, melyeket az erdélyi szászok elnyomásával kezdett meg. Elmondja, mikép lett Báthoryból, ki eleinte csak kéjencz volt, zsarnok; mikép küzdött ellene Brassó, mikép tartá fenn magát összeesküvés, ármány és csel által Mátyás király ellen, míg végre Bethlen Gábort ellenségévé lévén : a porta ezt ültette az erdélyi fejedelmi székbe, és ő Nagy-Váradon a hí-